Agitáció a meditáció mellett

Bevallom, már a címet is kissé nagyképűnek tartom, viszont kitűnően alliterál. Mert ugye, az ember elhatározza, hogy most aztán rendszeresen meditálni fog. Aztán jó ideig ezt a gyakorlást maximum az ücsörgés szóval illethetjük. Ennek ellenére jó ideje készülök rá, hogy írjak a meditációról, arról, hogy gyerünk, ne tétovázz, kezd el! De mivel is tudtam volna kedvet csinálni? Azzal, hogy már évek óta nyomtam az ászanákat és eszembe se jutott leülni? Hogy aztán rávettem magam nagy nehezen, és 10 perc után fájt a hátam, a nyakam, a csípőm, a térdem, a bokám stb.? Aztán már nem fájt, viszont továbbra is zakatoltak a gondolataim? És hogy évekig csak pillanatokra, később percekre tapasztaltam valamit, valami jót? És hogy kb. 8 évembe került rendszeres gyakorlás mellett, hogy alig várom, hogy leülhessek? Mindezt egy olyan világban, amikor gyorsan akarjuk a sikereket?

A napokban azonban az egyik jógás ismerősöm egy elég vicces posztjába futottam bele azon a bizonyos közösségi oldalon. Ha beugrik, miről is akarok beszélni, ne is olvass tovább!

A meditáció gyakorlásában egy jókora nagy ellentmondás feszül: a kontroll, a koncentráció egy meglehetősen magas fokán tudunk csak odáig eljutni, hogy aztán elengedjük ezt a kontrollt, de a kontroll nélküliséget egy-egy kósza gondolat megszakíthatja, amikor újra össze kell kapnunk magunkat ahhoz, hogy aztán el tudjuk engedni…..és így tovább. A pszichológusok ezt úgy magyarázzák, hogy mivel a kontroll a tudatban van, aki elengedi, általában el is alszik. A probléma megoldásához össze kell hangolni a tudat és a tudatalatti működését. Ki kell kapcsolni a tudati kontrollt, de ugyanakkor következetesen kitartani célon. A jó hír az, hogy rendszeres gyakorlással ez az embert próbáló feladat kivitelezhető, először csak rövid időszakokra, amiket aztán egyre nyújthatunk. Eleinte a meditációnk az elkalandozás-észlelés-visszakapcsolás-folytatás állandó egymásutánjából áll, aztán egyre ritkábban fog bekövetkezni az elkalandozás, és tudod megtartani a….. mit is????

Nem vagyok megvilágosodott személy, így a szamádhiban tapasztaltakról nem tudok beszámolni. Mások is csak kísérletet tettek rá, például Paul Brunton az India titkai című művében. A fenti kis tréfa azonban jól kifejezi, miért is érdemes meditálni: hogy el tudjunk engedni mindent, ami evilági: elengedjük az itteni egészet, hogy csatlakozzunk az ottani EGÉSZhez. Hogy megérezzük, hogy valami közös részei vagyunk, hogy megtudjuk milyen az, amikor elönt bennünket a feltétel nélküli szeretetet érzése….. addig a ½-1 óráig, amíg meditálunk.

Ám a rendszeres meditációt nem azért a napi kevéske időért végezzük, amit ücsörögve töltünk, hol jobban, hol kevésbé belemerülve abba a bizonyos egyhegyű állapotba (ekagrata, ahogy a szanszkrít mondja).  Sokkal inkább azért a változásért, amit ez a kis ücsörgés a mindennapi életünkbe hoz. Ha jobb a viszonyunk önmagunkkal, a környezetünkkel, ha jobban jelen tudunk lenni a saját életünkben, ha egyre összeszedettebbek és tudatosabbak vagyunk, abba ne hagyjuk!!! Nem érdemes türelmetlenkedni, hogy mikor jön már a megvilágosodás, magából az hozzá vezető úton való járásból is sokat profitálhatunk.

Bevezetés a jóga szútrákba 2. rész- Patanjali művének bemutatása, jóga filozófia jellegű írás, haladóknak

.

Az ősi szövegek szerint, ha az Indiai filozófia hatalmas tömeget képviselő írása, irodalma mind egy szálig odaveszne és csupán Patanjali Jóga Szútrái maradnának fenn, az összes tudás, filozófia és irodalom visszafejthető, újra teremthető lenne belőle. Újra fel lehetne építeni belőle az egészet, és nem azért, mert olyan akkurátusan van mindez jelen a szútrákban, hanem azért, mert minden létező dolog alap formulája benne foglaltatik. Az indiai tudományok létrehozói, mint a fizikusok, kémikusok, matematikusok, csillagászok, orvosok, történészek, költők, táncosok, zenészek, metafizikusok mind rhisik, bölcsek voltak, akik a legfelsőbb tudás, a samadhi állapotába képesek voltak belépni és onnan elhozni részünkre a tudást. A szútrákban világosan megfogalmazódik, aki belép a samadhi állapotába, minden tudás birtokosává válik. És így ha minden elveszne, egy teljesen új civilizáció felépíthető lenne eme bölcseletből.

Azt állítottuk, hogy a 196 szútra közül az első 4 a legfontosabb, ezek foglalják össze a jóga tudományának legfontosabb aspektusait. Folytassuk az ismerkedést a második és harmadik szútrával.

A második szútra

A soron következő szútra meghatározza a jóga fogalmát: Yogash chitta vrtti nirodhah „A jóga tökéletes kontroll az elme és módosulatai fölött.” Ez a jóga definíciója. A szútra üzen még valami mást is: másik jelentése azt mondja, hogy a jóga gyakorlás segítségével – ahogy Patanjali fogalmaz – a tanítvány megszerezheti a kontrollt az elméje és annak módosulatai fölött. Ilyen módosulatok az érzelmek, gondolatok, stb. lehetnek. Patanjali azt magyarázza ezzel, hogy a jóga szorosan kapcsolódik az elmével és a mentális létezéssel. A jóga pszichológia a pszichológia legősibb iskolája, elmagyarázza, hogyan lehet az elmét elemezni, irányítani az adott cél elérése érdekében. Az elme az ember legfinomabb műszere. A test a legnagyobb műszer, a légzés egy másik, szintén kifinomult eszköz. Az érzékelés szintén műszerként funkcionál, de mind közül a legérzékenyebb az elme. A jógi képes ellenőrzése alá vonni testét, érzékszerveit, elméjét. Amint ez megtörténik, egyesül a Végső Valósággal

Itt nem valami külső dolgot kell megtanulnia. Patanjali szerint a tanítványnak gyakorlás során a ragaszkodást, az alárendelődést kell tudnia elengedni. Ez falként áll a diák és az élete célja között. Amint az elme megérti, hogy ne emeljen akadályokat, létrejön az egyesülés.

A harmadik szútra

A harmadik szútra elmagyarázza, hogy miután valaki megszerezte az ellenőrzést az elme és módosulatai fölött, felismeri igazi önvalóját. A valódi természete pedig a béke, a boldogság és az üdv. Az átlag ember elfelejti ki is valójában és azonosítja magát a gondolataival, amelyek a világ formáiról tárgyairól szerzett benyomások tükröződései, lenyomatai az elmében. Olyan torz képek, mint amilyeneket az elvarázsolt kastély görbe tükreiben látunk. Patanjali azt állítja, hogy az elme és folyamatai megakadályozzák az egyént az Abszolút Igazság felismerésétől. A jóga folyamán meg kell tisztítani a tudatlan elmét e torz benyomásoktól és illúzióktól – a samskaráktól. Ez a harmadik szútra jelentése.

Készülődés a Karácsonyra – a szívcsakra ünnepe

Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra... (Ady Endre)

Már benne járunk az adventben, és nemsokára itt a hanuka is. Nincs jobb időszak arra, hogy átlépjünk a hétköznapok monotonitásán, próbáljuk magunkról lerázni a naponta ránk telepedő stresszt. Ez a két, spiritualitással mélyen átitatott ünnep, és a rájuk való készülődés az örömteli várakozás és reménykedés, a fény várásának  időszaka. Alkalom arra, hogy elgondolkozzunk a szívcsakra üzenetéről és többet foglalkozzunk vele.

Csakrarendszerünk középpontjáról beszélünk, mely összeköti a földet az éggel, kapu a fenti világra. Első három csakránk a földi világba gyökerezik. Ha nagyon leegyszerűsítve kezeljük a kérdést, a kaja-pia-pénz, szex és hatalom megszerzésre való törekvés. Kicsit cizellálva, a gyökércsakránk stabilitása képessé tesz az önfenntartásra, eloszlatja félelmeinket. A hasi csakra egyensúlya az örömre való nyitottságot, a szépség átélésének, a másokhoz való kapcsolódás lehetőségét adja. Kiegyensúlyozott köldökcsakra esetén, van bennünk akarat, erő, önbecsülés, öntudat valamint felelősségvállalás és magabiztosság a tehetetlenség legyőzéséhez. Az önfenntartás, az önkielégítés, az önmeghatározás megvalósítása után eljuthatunk az önelfogadáshoz és önmeghaladáshoz, a szívcsakra szintjére. Itt már elengedhetem mindazt, amit az alsóbb szinteken megszereztem, és tudom, hogy én vagyok a halhatatlan isteni lélek, nincs amitől félhetnék. Belső egyensúlyomat akkor is meg tudom őrizni, ha nem kapok külső megerősítést, a világ érzelmi szele nem tud már felborítani. Mondanom sem kell, hogy az emberiség igen kis részének adatik meg a tudatosságnak ez a szintje. De valamennyien törekedhetünk rá.

A szívcsakra szimbólumában – többek között – a 12 szírmú lótusz is ott van, mely az emberi szív 12 érzését – szeretet, megbocsájtás, bizalom, odaadás, önzetlenség, elragadtatás, lelkesültség, gyógyítás, az öröm különböző fajtái – jeleníti meg.

A szívcsakrához tartozó cselekvő szerv a kéz. A kar, a mellkas, a hát nyújtása, lazítása és erősítése segíti azt, hogy – legalább egyszer-egyszer – a szívcsakra tudatossági szintjére emelkedhessünk.

Ennek az alapvetően női minőségű energia központnak az élénkítésére a karácsonyi készülődés ideális terep. Sok mindent tehetünk a karjainkkal másokért: főzhetünk, süthetünk, ajándékot készíthetünk, díszíthetünk. Ennek tudatában tegyük, és ne nyűgként fogjuk fel! Ne sajnáljuk az érintést, a simogatást szeretteinktől, nemcsak ők, mi is jobban fogjuk érezni magunkat tőle. És üljünk le néha, gyújtsunk egy gyertyát, csendesedjünk el, és mély légzésekkel hozzunk nyugalmat a szívünkbe, engedjük, hogy benne csupa pozitív érzelem, a szívcsakra érzelmei jelenjenek meg.