Bevallom, már a címet is kissé
nagyképűnek tartom, viszont kitűnően alliterál. Mert ugye, az ember
elhatározza, hogy most aztán rendszeresen meditálni fog. Aztán jó ideig ezt a
gyakorlást maximum az ücsörgés szóval illethetjük. Ennek ellenére jó ideje
készülök rá, hogy írjak a meditációról, arról, hogy gyerünk, ne tétovázz, kezd
el! De mivel is tudtam volna kedvet csinálni? Azzal, hogy már évek óta nyomtam
az ászanákat és eszembe se jutott leülni? Hogy aztán rávettem magam nagy
nehezen, és 10 perc után fájt a hátam, a nyakam, a csípőm, a térdem, a bokám
stb.? Aztán már nem fájt, viszont továbbra is zakatoltak a gondolataim? És hogy
évekig csak pillanatokra, később percekre tapasztaltam valamit, valami jót? És
hogy kb. 8 évembe került rendszeres gyakorlás mellett, hogy alig várom, hogy
leülhessek? Mindezt egy olyan világban, amikor gyorsan akarjuk a sikereket?
A napokban azonban az egyik
jógás ismerősöm egy elég vicces posztjába futottam bele azon a bizonyos
közösségi oldalon. Ha beugrik, miről is akarok beszélni, ne is olvass tovább!