Egyik tanítóm mondta: „Amit nem szeretsz
csinálni, azt kell erőltetni. Persze azt is csináld, amit szeretsz, mert
különben elmegy a kedved az egész gyakorlástól.”
Én mindig szófogadó gyerek voltam – no persze
ez is hozzátartozik a témához – és azóta sem
hagyom ki az oldalra hajlásokat soha. És még mindig nem szeretem őket, valószínűleg
még mindig gondom van azzal, amit kifejeznek.
Amikor oldalra hajlunk, kitérünk az egyensúlyi
állapotunkból, elhagyjuk úgymond a nyugalmunkat. Számomra ez két dolgot is
kifejez:
Egyrészt el kell hagyni a komfortzónánkat. És
ugyan, ki szereti elhagyni a komfortzónáját? Az adrenalin függőkön kívül szinte
senki. De persze az övék már egy másik történet. A komfortzóna elhagyására néha
szükség van, ugyanúgy, ahogy nyújtásnál el kell menni a határig. Ha soha nem
hagyjuk el, nem lépünk előre soha, nem vívjuk meg a megvívandó harcainkat,
tocsogunk a megszokott posványban alkalomadtán. Ezért fontos a tanulás és néha
a megmérettetés is.
Ugyanakkor, ha kibillenek az egyensúlyomból,
elveszik a nyugalom, netán elvesztem a fejem, és eluralkodik rajtam a harag, a
düh. Az pedig nem illendő. Társadalmi szinten ömlik ránk az agresszió a médián,
a munkakörülményeinken, a lehetőségeinken keresztül, és egyéni életünkben is
jobb, ha elfojtjuk, mert környezetünk nem díjazza. A kínaiak a dühöt
természetes érzelemnek tekintik, aminek ugyanúgy teret kell engedni, mint más
érzelmeinknek. Az egyiket csak úgy tudjuk maga teljességében megélni, ha a
másiknak is utat engedünk.
Feldmár András mondja: „Aki szelíd, az jámbor,
az aláveti magát. A bosszú vad és forradalmi. A szelídség ártalmatlan,
elnyomott, kasztrált.” Szerinte a düh nem bűn, nem aberráció. A düh az intim
kapcsolat egyik eszköze és szükségszerű következménye. Megbocsátani is akkor
tudunk csak, ha előtte átéltük a dühöt.
A kínai orvoslás szerint a fa elem szervei a
máj és az epehólyag, melyekre a harag, a frusztráció és a visszafojtott düh
gyakorol leginkább hatást. A kínaiak úgy tartják, a dühkitörések gyógyítanak,
és jót tesznek az egészségünknek. Az epehólyag meridiánja pedig pontosan az
oldalunkon fut a fejünktől a talpunkig. Ha oldalra hajlunk, nyújtjuk, oszlatjuk
feszültségeit. A hozzá tartozó makoho gyakorlat (a kínaiak jógája) egy
erőteljes oldalra hajlítás, ami ugyanakkor a combunk belső felét, a máj
meridiánt is megnyújtja.
Talán, ha még mindig nehezemre esik az oldalra
hajlás, van ott még mit feloldani.
Nagy Anikó írása
Nagy Anikó írása