A MANTRA JELENTÉSÉNEK SZINTJEI A szó-ham mantra példáján keresztül

A meditációs óráimhoz kapcsolódva, a szó-ham mantra lehetséges értelmezési szintjeiről írtam ezt a  bejegyzést. A mantra és a meditáció szorosan összetartoznak. A mantra segíti a figyelem befelé  fordítását, előkészíti a lecsendesedést a meditációhoz. Továbbá ajánlom azt a könyvet, melyből a részlet származik. 

Az egyik legáltalánosabban használt, mondhatni univerzális mantra jelentésének járunk utána a következőkben. A mantra a meditáció szerves része, a mantra segíti a meditációt azzal, hogy a figyelmet befelé irányítja, az elmét lecsendesíti, míg a meditációban a mantra egyre mélyebb szintű értelmezése bomlik ki.

1. A. szint

A jógik azt mondják, azért használják ezt a mantrát a légzéssel összekapcsolva, mert a ham a kilélegzett levegő hangja, a szó (so) a belélegzett levegő természetes hangja. Mivel a hang  könnyedén áramlik a légzéssel, könnyebben lehet összehangolni vele a gondolatot, hogy lehetővé tegye a meditatív elmemintázat egyenletes áramlását.

1. B . szint

Ha folyamatosan ismételjük szó-ham, szó-ham, akkor az első hangból utolsó lesz, az utolsóból első, mint minden egyéb univerzális ciklusban. Ez a természet sajátossága, hogy a kezdet nem különböztethető meg a végtől. Valójában hol kezdődik, és hol végződik egy kör? Így aztán a szó-ham, ham-szóként is megtapasztalható, vagy hang-szó-ként.

2. szint.

Racionális elmék számára egy mondat is megfogalmazható a jelentéséről. A szó, ami a szah alakból rövidült, annyit tesz: „ő” vagy „az”, az aham jelentése „én”. A szanszkritban a létige kimarad,  csak hozzágondoljuk, a mantra jelentése tehát: „én ő vagyok” vagy „én Az vagyok”. Ez a fordítása. De megkaptuk e a jelentését? Ki az az AZ, ki az az Ő, ki az az ÉN, aki a kijelentést teszi? Milyen a kapcsolat az alany és állítmány között, vagy melyik az alany és melyik az állítmány? A mantra felfogható úgy is, hogy „ő én vagyok”, csakúgy, mint „én vagyok ő”. A szanszkrit részletes tárgyalása nélkül még azért hozzátehető, nem tudjuk, hogy a „vagyok”, illetve a„van” e a helyes igealak.

Az Isá Upanisadban ez áll: „Az a személy, aki (ott ragyog) a Napban, az vagyok én.”

„Hadd legyek én az a személy, ki áthatja az egész univerzumot.”

Tehát az a felismerés a lényeg: „vagyok”.

3. szint

Most a Hamsza-mantra, ahogyan a szó-ham mantrát hívják, következő lehetséges megértési szintje

jön. Ha egy körbe írjuk bele a mantrát, nem tudjuk, szó-ham, vagy ham-szó mantrát írtuk e bele: SZÓ

HAM SZÓ HAM SZÓ HAM SZÓ HAM SZÓ HAM SZÓ HAM SZÓ HAM

SZÓ HAM SZÓ HAM…

Megszoktunk egy olyan behatárolt nyelvrendszert, ami lineáris,

tehát egy adott pontban kezdődnek, és egy másikban végződnek.

A mantrák azonban a végtelen tudatosság rezgései, nincs

kezdetük és végük.

A legegyszerűbb példa erre: akkor most szó-ham, vagy ham-szó? A válasz az, hogy mindkettő. A szó- ham mantra (én vagyok Ő/Az, vagy Ő/Az vagyok én?) kapcsán felvetett első szintű kérdéshez jutunk, hogy: Ki vagyok én? Ez a kérdés már magában is kiemelkedő kontemplatív kérdés. Ha valaki erre a kérdésre választ talál, már nincs szükséges meditációra. Ramana Maharsi azt tanította, tanítványai elmélkedjenek a „kó ham” Ki vagyok én? - kérdésen. A válasz: szó ham. Az vagyok. De ki? Ha elolvasod a szót fordítva: Ham-szó lesz, belőle, és ez a válasz a kérdésre. A ham-szó forma (hamsah). Más szavakkal, ugyanaz a hang tartalmazza a kérdést éppúgy, mint a választ, ham-szah vagyok. 

Először azt gondoljuk: „A test vagyok.” Majd később azt, hogy „A lélegzet vagyok.” A hamszah szó jelentése az első szinten lélegzet: a legfőbb tisztaság szárnyaló hattyúja. Úgy tartják, a ham-szó vagy szó-ham mantra tudattalanul folyamatosan lüktet minden élőlényben, a lélegzet vagy a szív 21600- szor ismétli el minden 24 órában. 

A lélegzet azonban csak eszköz. Elsősorban a prána, a legfőbb energiaegység eszköze, mely a napból áramlik. És így visszaérkezünk a védikus kijelentéshez: „Az a Személy, aki (ott ragyog) a Napban, az vagyok én.”

4. szint

Ahogy kezdjük megérteni, hogy „nem ez a test, hanem az öröklétű lélek vagyok”., a ham-sza szó jelentése megváltozik: szah – az anyag, test, hús, melyet áthat a lélek (ham). Először csak a testtel

azonosul valaki, majd a lélegzettel, majd még később a kettő együttesével azonosítja magát. Ezen a szinten az egyén ingadozik a fizikai és a spirituális lény között, míg az elme annyira lecsendesedik, hogy elnyeri belépését a csakrákba, a tudatközpontokba.

5. szint

Ahogy már korábban elhangzott a szó-ham kifejezés a szah vagy szó és az aham vagy ham eufónikus

kombinációja. Az aham szanszkritül annyit jelent: én. De mit foglal magába az én? 

A válasz a kundalíni jógába beavatottak körében ismert. A kundalíni energia a 7 tudatossági központon átáramlik, és ott minden egyes tudatközpont mindegy egyes lótuszvirág szirmán. Az összesen ötven lótusszirom mindegyikéhez a szanszkrit ábécé egy-egy betűjének erejét társítják. Amikor a meditáció állapotában lélegzik valaki, a prána és az elmeerő egy energiapálya mentén áramlik, amely a csakrák különböző szirmai között kanyarog. Ez tapasztalati tény, azok fogják érteni, akiknek ez a tapasztalat megvan. 

A torokközpont a hang központja, az összes magánhangzó erejét tartalmazza, mivel a magánhangzók képezik az összes egyéb betű alapját. A szanszkrit, az arab, a héber, a görög, a latin, stb. ábécé első betűje az „a”. Mantra formájában – hogy magába zárja a pránaerőt is – az orron át ejtik, nazálisan, „am” lesz belőle. Így fest az első magánhangzó a tudatosság torokközpontjában. Amint az elme és prána lefele áramlik a központokon át az utolsó sziromig, úgy találjuk, hogy a „sza” betű, amit szam- nak írnak a kundalíni jógában, hogy a prána erős is magába foglalja, a tudatosság központjának utolsó betűje. Ez esik legtávolabb a legfelsőbb központtól, amely az „Úr” lakhelye, a bennünk levő spiritualitás lakhelye. A „szah” szó a beszélt nyelvben névmást formál, jelképezve az „Az”-t, „Ő”-t. Rámutatva arra, ami távol esik az „Úr”-tól, s az is én vagyok. Aztán a prána fonala újra, hurkokat alkotva felemelkedik. Így jut el az „a”-tól az elsőtől, ami a torokközpontban van, a „ham”-ig, ami a szemöldökközpontban van, létrehozva az „aham” szót.

Amikor azt mondjuk „aham”, azt mondjuk, hogy én az alfától az ómegáig, az univerzum első

hangjától az utolsóig mind én vagyok. Mindez „én”,” aham”. És „én” még Az – szah – is vagyok.

A legtöbb, amit egy kezdő szintre beavatottnak mondani lehet, hogy a mantra, a végtelen tudatosság

különböző sugarait képviseli.

(A részlet Szvámi Véda Baharati Mantra és meditáció könyvéből származik)

Kozák Krisztina írása

Gondolatok egy világjárvány idején

A vírussal együtt tombolni kezdett az összeesküvés elméletek számtalan variációja is, elhangozva tanult vagy kevéssé tanult emberek szájából. Ezekhez most nem csatlakoznék, de ilyen rendkívüli helyzet idején az ember óhatatlanul elgondolkozik azon, hogy miért is? Miért most, miért ott, ahol? És vajon kiálljuk-e a próbát?

61 éves vagyok, olyan szerencsés generáció tagja, amelynek nem kellett elszenvednie háborúkat, megúsztam 56-ot. A szoftosabb Kádár-rendszerben eszméltem, és a 80-as években voltam fiatal. Azokban a nyolcvanas években, amikor ugyan továbbra is folytak helyi konfliktusok, de véget ért a hidegháború. A fejlett nyugati világban nagyon ment a szekér: erős középosztály, rendes szociális háló, növekvő jóllét, igazi békeidő köszöntött be. Ehhez járult nekünk, magyaroknak és a szovjet blokk országainak a rendszerváltás eufóriája. De nemsokára hallani lehetett a dél- magyarországi településeken a délszláv háború fegyverropogását, és az itthon erőre kapó kapitalizmusról egyre inkább az jutott eszünkbe, hogy nem ilyen lovat akartunk. Nehezen ment a felelősség vállalás megtanulása, az újfajta igazságtalanságok elviselése.

Statisztikus vagyok. Létezik egy úgynevezett szubjektív mutató, a bizalmi index. Aminek a lényege, hogy a lakosság hány százaléka tud megbízni, embertársaiban, jogrendszerben, a választott politikusokban, stb. Hát ez a mutató a mi korosztályunkban a legalacsonyabb Magyarországon. Akik nagy reményekkel indultak a felnőtt életüknek, és végignézték, hová jutott az országuk és a világ a fényes 80-as évek óta. Mert mit látunk, ha körülnézünk? Számtalan helyi, de hosszantartó, és sok emberi szenvedést okozó fegyveres konfliktus továbbra is szerte a világban. Az egyre nagyobbra nyíló gazdasági olló a szegények és gazdagok között. Lecsúszó középosztály és foszladozó szociális háló Európa szinte minden országában, és a nyomában járó elégedetlenséget meglovagoló populista politikusok. A feltörekvő ázsiai kis-és nagytigrisek hihetetlen teljesítménynövekedése és az ezután várható gazdasági és hatalmi átrendeződés. És nem utolsó sorban a Földünk egyre nyilvánvalóbb fuldoklása a szennyeződésben.

Ugyanakkor látok biztató jeleket. Lemondott egy pápa, mert szégyellte magát azért, hogy az egyház sokáig megvédte az abuzáló papokat. Jött egy másik, aki reformokat akar, és valóban a krisztusi tanításokat hirdeti. Megjelent a Me too mozgalom, ami az amerikai szórakoztatóipar szexuális zaklatásaiból kiindulva mára mindenféle hatalmi visszaélés szinonímája lett. És jött egy kislány, akinek a szavára végre sokan felfigyeltek. Aki azóta tudott kijönni depressziójából, mióta egy igaz ügyet, a környezet védelmét képviselheti. Megmutatta, hogy egy jórészt kirekesztett csoportnak, az Aspergereseknek mekkora ereje és eltökéltsége lehet ahhoz, hogy tántoríthatatlanul szembe szálljanak a világ hatalmasaival.

És most itt ez a vírus is. A gazdasági világuralomra törő Kína egy 11 milliós ipari központjában tört ki, ahol a már a napot is alig látták a szennyezett levegő miatt. És rövid időn belül átterjedt az északi félteke leggazdagabb országaira. Kína, és még ennél is gyorsabban Honkong és Dél-Korea viszonylag rövid időn belül megfékezték a terjedését. A konfucianizmus etikája – politikai rendszerek ide vagy oda – még mindig áthatja az emberek gondolkodását ezekben az országokban. A hierarchia tisztelete, a kötelességtudat és szabálykövetés, az emberség, a bölcsesség jól jöttek a betegség elleni harcban.

De mi lesz velünk az individualista nyugaton, ahol a „Valósítsd meg magad” és a „Mert megérdemled” szlogenjei harsognak? Ahol mára alig maradt igazán vallásos ember? Össze tud-e fogni a lomha, és sokszor döntésképtelen Európai Unió? Tudnak-e kommunikációs stratégiát váltani az ember legalantasabb ösztöneire építő populisták? Kinyitják-e bukszájukat a gazdagok, vagy megint a lánc alján levőknek kell elvinni a balhét? Megvédjük-e az időseket, akik egyre inkább kevéssé tisztelt rétege a társadalomnak? Tudunk-e igaz emberi közösségként működni? És vajon egy járvány elég lesz ahhoz, hogy a bolygónk végre fellélegezzen? És ha túljutunk rajta, az egy tudatosabb, megtisztultabb állapot lesz?

Számtalan kérdést feltehetünk, de hogy milyen válasz születik, abban ott lesz a mi részünk is. A vírus most kényszerít bennünket a visszavonulásra, figyelmeztet, hogy a bent fontosabb, mint a kint. Ideje az önvizsgálatnak, annak tisztázásának, hogy én mennyit tehetek hozzá egy új világ megszületéséhez. Az értékrendek átszabásának. 

Nekünk jógát gyakorlóknak szerencsénk van. Hiszen ott a kezünkben egy módszer, melynek a lényege a tudatosság fejlesztése. Ha tudatos vagy a mozdulataidban, a légzésedben, a figyelmedben, az elhoz egy általánosabb tudatosságot. Használd ki ezt az időszakot, ne hagyd abba a gyakorlást! Kalandozz el a jóga olyan területeire is, ahol eddig ritkán tetted tiszteletedet! Relaxálj, csendesítsd el az elmédet, hogy megérkezz az egységbe. Ha mindenki ezt tenné, megszűnnének a problémáink itt a Földön. De minél többen tesszük, annál reményteljesebb a jövő!

Mi köze a gyertyatartónak a Göncöl szekér hét csillagához?

Hét törpe, hétfejű sárkány, hét gyertya a gyertyatartón, hét vezér, a szivárvány hét színe, a Göncöl szekér hét csillaga, a Fiastyúk csillagai közül hét látható, a NASA űrrepülős legénysége  hét szokott lenni, az emlősöknek általában hét nyaki csigolyájuk van, a hét bölcs, Róma hét dombra épült, a világ hét csodája, Isten hat nap alatt teremtette a földet és a hetediken megpihent, hét szűk esztendő – csupán néhány példa abból a temérdekből, amely bizonyítja, hogyan szövi át a hetes szám az életünket, miképpen szívódnak be a létünkbe a csillagos ég, és a mítoszok történetei. Másképpen kifejezve létünk összefüggései feltárhatóak részletesebb vizsgálatukkal. Néhányat megnézünk ezek közül remélve azt, hogy a világ megértése közelebb kerül az olvasóhoz, vagy legalább elgondolkodik rajta.

Kezdésként egy egyszerű példa a látható és láthatatlan világ összekapcsolódásának szemléltetésére. Képzeljünk el egy a jéghegyet, amelynek csúcsa a víz felszíne fölött látható, ugyanakkor a lényegi és nagyobb rész rejtve marad a szem elől a mélységben. Ugyan annak a jéghegynek több csúcsa, látszólag külön-külön jelenik meg a felszínen, odalent mégis egybefüggenek. Ki kérdőjelezné meg EGYségüket?

Babilon

Az egyiptomi hermetikus hagyomány Smaragd Táblája megjegyzi: „Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd”.  Az idézet nem a jéghegy lenti és fenti viszonylatairól szól, tehát vonatkoztassunk el tőle.

Babilon várostérképe jól szimbolizálja fenti állítás valósságát és segít megérteni azt, amit később a hetes számmal kapcsolatban meg szeretnék mutatni.

„Unger Eckhart professzor eredeti ékírásokat fordított, neki köszönhetően rekonstruálható Babilon városképe. „Az ókortól kezdve napjainkig annyira híres babiloni asztrológia és asztronómia ékesszóló kifejezést talált Babilon városképében is.” ..”Babilon, vagy szemita-akkád nyelven Babilu, jelentése Isten-Kapu. És valóban ezen a kapun át indult útnak nyugat felé a történeti ember kultúrája, az írás, számtan, építészet, államszervezés, csillagászat, vallás, jogi- és erkölcsi szabályok. Világosan felismerhetők a városképben a Bika, a Kos, a Halak állócsillagait összekötő vonalak Kr. e. 3000 éven át a Tavaszpont éppen ezeken a csillagképeken haladt át.”…. „ A belváros hét főtemploma a Nap, a Hold és az akkor ismert öt vándorcsillag képviselőinek volt szentelve Istar (Vénusz), Nergal (Mars), Marduk (Jupiter), Nabu (Merkur) és Ninuta (Szaturnusz). … A keresztutakon és tereken felállított oltárok között a legfontosabbak voltak ezek: 6 oltár a Halak csillagképének tiszteletére, 12 oltár a Bikában ragyogó Hetescsillagnak (Pleiades), 180 oltár Istar Vénuszának.” (részlet Teres Ágoston Bibilia és Asztronómia)

Mit jelent az, hogy a csillagos égen látottakat – csillagképeket – megjelenítve építették meg a babiloni mágusok a városukat. Törekvésük, hogy az égi, vagy isteni rendet, törvényt, a jóga nyelvén a DHARMA törvényét, ami a történeti ember léptékében később a KARMA törvényében ölt testet, akarták megvalósítani a földön. „Amint fönt, úgy lent”. Ami fönt az isteni, tökéletes, a kör alak, az a földön a négyzet képét veszi fel, ami az EGY „fönt”, az a KETTŐ „lent”, a mi duális világunkban. Ahol az éjjel és a nappal váltakozik, ahol férfi és nő él, ahol létezik a yin és a yang, Siva és Sakti.. stb. Vizsgáljunk további összefüggéseket.

A Szűzies hét törvénye

„A hetes számról az ősi egyiptomi hagyomány értekezése, amelynek indiai megfelelője a radzsa jóga azt mondja, hogy az ember először halandó apától és anyától, nehéz anyagi testben, földi sorba születik; másodszor egyedül az Apától, szellemben és lélekben a Szűzies Hét törvénye szerint. Ez az újjászületés, amikor rálátunk, rájövünk arra, kik vagyunk valójában. Nem a földi én, akivel azonosítjuk magunkat, hanem egy magasabb rendű szellemi lény, aki nem az egyéni Én, hanem az örök ember.

Aki uralja a világot, a természetet. Az anyagi születés legfeljebb hatalmat ad; a szellemi születés adja meg az uralmat, az igazi királyságot: nem az ország és a nép fölött, hanem a természet és a világ fölött. A hatalom azért kell, hogy a sok ént, a sokaságot uralja, kordában tartsa. Ezzel a kitérővel érhető meg, a Szűzies Hét kifejezés. A hét szűzies szám. Pallas Athéné száma a hetes, aki Zeusz fejéből pattant ki. A gnosztikusos Szophiájának is hetes a száma. A Hét törvény szerinti születés nem anyától való születés, hanem az Isteni gondolatban fogamzás és világra lépés.

A hétágú gyertyatartó

A Kabalában megtaláljuk a hétágú gyertyatartó misztikus értelmét. Minden gyertya az ember egy-egy Énjét jelképezi. Jobbról az első a nehéz anyagi test; a második az úgynevezett idegtest; a harmadik a testhez tartozó őselem, a tudattalan. Balról az első az asztráltest, a második a lélek, a harmadik a szellem. A középen, a két hármas csoport között áll az isteni Én, az isteni szikra, a halhatatlan Láng. A Kabala azt mondja, hogy hat Énje mindenkinek van. A hetedik, a középen álló halhatatlan isteni szikra azonban nem mindenkiben ég. S akiben ég is, éppen csak hogy parázslik, az emberi lény legmélyén, alig pislákol. A beavatás az ember énjeit sorra lefejti és a mélyen nyugvó szikrát lángra lobbantja. A hetedik, a Teremtő lényéből való lángocskát felszabadítja. Ez a hetedik, középen álló gyertya, az igazi ember lényének jelképe. Amikor az ember a hét törvénye szerint születik, a hetedik gyertya kigyúl.”

A jóga tanításai szerint az emberi léleknek ahhoz, hogy a fizikai világba érkezzen, a legfinomabb energiáktól és energia testből indulva egyre durvább burkokat kell felvennie, míg emberré válik és testet ölt. Azt a testet, amivel azonosítjuk magunkat. E test működése, EGÉSZsége, EGYensúlya nem csak a külső tényezőktől, de érzékszerveinken túli finomabb erőktől is függ. Majd a tanítvány kitartó gyakorlás után kontrollt szerez saját énje felett és egyesül a legfelsőbb valósággal, „a hetedik gyertya kigyúl”, ahogy a Kabala mondja.

A hét bölcs

„Az archaikus Görögország hét bölcse, az iráni csiradzsivi, a hindu szapta risi és a hagyományból ismert többi hetes bölcs-csoport, amelynek jelképe a csillagos égen a Göncöl szekerének hét csillaga és a hét bolygó, nem ténylegesen élő történeti személyek hetes kollégiumát jelenti.

A hét bölcs emberi rang, amelyet valaki akkor ér el, ha lényének ereje, fénye, megszentelt volta a közönséges emberi színvonalon messze túlemelkedik, s akiben a hetedik gyertya lángra lobban. A hét törvénye szerint újjászületett lény az, akiben az anyagi és természeti és asztrális és többi Ének között a középen az ember legmélyebb és legragyogóbb csillaga kigyullad. A hetes nem azt jelenti, hogy véletlenül éppen hét bölcs élt, nem jelent önkényesen megállapított számot, mert a hét még a beavatatlan számára is valamiképpen, mint a hármas és a tízes, jelképes értelmű. A görög hagyományban a hét bölcs neve alatt tíz-tizenkettő őskori személyiség nevét ismerjük. Az indiai hagyomány szerint a hét bölcs intézmény volt, mint a szenátus; századokon át az államok és az országok fölött állt, mint a legfelsőbb tanács. A risik tizenkét évenként összegyűltek és határozatokat hoztak. ….Indiában a Szent Tanácshoz egy időben hetven brahman tartozott, s a tanács tagja csak olyan beavatott lehetett, akit egész különös vizsgálat alá vetettek. Az egyik feljegyzés szerint a tanácsba csak hetven éven felüli férfit választottak, akinek azonban előbb férfierejét igazolnia kellett. Ha a templomszűztől fia született, azt kosárba tették és a folyóra eresztették. A kosár sorsát megfigyelték: ha a víz a templom oldalára sodorta, a gyermeket különös gonddal nevelték és a legnagyobb titokba is beavatták. Ha a kosár a másik partra ért, a gyermekből csandala lett. Egyiptomban, mint Mózes története is bizonyítja, hasonló szokásnak hódoltak.…..

A hét bölcs az "egyetemes" ember, aki a világ alkotásában, vagy, ahogy a Véda mondja, "továbbszövésében" részt vesz. Tanácsokat adott a királynak és a kormányzatnak, mint Indiában, Iránban, Júdeában, Egyiptomban. A beavatott felülről jön. Az emberi sorsot, miután már megszabadult tőle, újra tudatosan magára veszi. Az archaikus törvényhozók szelleme: az egyiptomi Menesz, a hindu Manu, a krétai Minosz, a babiloni Chamuragga, a kínai Nagy Sárga Király ilyen, mintha idegen csillagzatról jött szellemek lettek volna, semmi egyebet nem láttak és nem is akartak látni, csak az igazságot. Ez a törvény szelleme - amely nem humánus, nem részrehajló, nem lágy. Viszont annál magasabb. A bölcs már eltávozott, de ha az életbe újra visszatér, áldozatot vállalt, s akkor az áldozatot meg is hozza, tökéletesen és maradéktalanul, hibátlanul, mint az abszolút ember.

A beavatás hét fokozata

A beavatás hatalmas művének megértésére alig lehetne valami alkalmasabb, mint a hét bölcs példája. Az ember hét körön át süllyedt az anyagi létbe, s hét körön át kell visszatérnie. Ez a hét kör a világegyetemben a bolygók hét körének felel meg. Ezen alapszik az asztrológia. De a világegyetem és az emberi lélek nincs külön. Az egész világ teremtése az emberi szívben történt, mondja egy hermetikus értekezés. A Hold a fizikai test (phüszikon), a Merkúr az értelem és a feltalálás (hermeneutikon), a Vénusz a lélektest (epithümétikon), amit a hinduk pranának hívnak, a Nap az érzékelés (aiszthétikon), a Mars az életer (thümikon), a Jupiter a cselekvés (praktikon), a Szaturnusz a gondolkozás és szemlélet (theoretikon, logisztikon).

Ez a módszer az emberi képességek és a bolygók között levő összefüggés. Az összefüggés alapja a hetes szám. Ez a Kabala hét gyertyája, a hétszeres út, amit az ember megtett, amíg nehéz anyaggá vált, s amit meg kell tennie, ha eredetéhez vissza akar térni. Az asztrológia megmutatja, hogy az emberi lélek milyen úton szállott alá. Ha a mester ezt az utat látja, meg tudja mondani, milyen utat kell megtennie visszafelé. De meg tudja mondani azt is, hol, milyen daimónnal fog találkozni, hol, milyen harcot kell vívnia, milyen mélységek fölött kell áthaladnia. Az asztrológia nem egyszer karakterológia, mint azt a modern pszichológia alapján hinni lehetne. Kozmikus antropológia a pszichológia természettudományos, vagy akár szellemtudományos síkján teljesen érthetetlen és értelmetlen. Csak a legnagyobb és legmélyebb összefüggésben érthető, de ott nélkülözhetetlen. A beavatottnak meg kell ismerkednie daimónjaival, hogy le tudja azokat küzdeni. Ez a küzdelem a mítoszt sokat foglalkoztatta, s e mitikus külsőségekkel a hagyományt át- és átszőtték. Az őskori mítosz tele van a lélek és a daimón harcának leírásával.”

Ilyen például az Ozirisz mítosz. Ozirisz istennek, a legenda szerint Egyiptom egyik első uralkodójának a meggyilkolásáról és fia, Hórusz bosszújáról szól. Oziriszt testvére, Széth megölte, és elfoglalta trónját. Ízisz, Ozirisz testvére és felesége gyermeket szült, ő volt Hórusz, ki felnőve szembeszállt Széthtel és hosszú küzdelem után legyőzte. A mítosz fontos szerepet tölt be az egyiptomiaknak a királyságról és a trónutódlásról, a rend és káosz közti konfliktusról, illetve a halálról és a túlvilágról alkotott elképzelésében. A Bhagavad Gita is hasonló témát dolgoz fel.

A szövegrészletek Hamvas Béla, Sciencia Sacra II A hét bölcs fejezetéből származnak, illetve Teres Ágoston Biblia és Asztronómia könyvéből.

Összeállította Kozák Krisztina

A légzés jógikus megközelítése

Korábban már írtam bejegyzést a légzésről, ott elsősorban a testi szintről volt szó, a sejtek oxigénfelvételéről, a tüdőben történő folyamatokról, amelyek szoros kapcsolatban állnak a gerinccel, hiszen az egyenes tartástól nagy mértékben függ az, mennyire van helye a tüdőnek tágulásra és így az oxigén felvételre. Külön kitértem a rekeszizom légzés fontosságára, mely egyik legfontosabb légzőszervünk és szoros kapcsolatban van a belső szervekkel, mint a szív, a tüdő, a máj, stb.

Ezúttal a jóga holisztikus, teljes emberképből történő megközelítést nézzük meg, miért helyez nagy hangsúlyt a legtöbb jóga ág a légzésre. A jóga kifejezést legtöbben egyesülésnek, egyesítésnek, megfékezésnek fordítják. Kevesebbszer esik szó a másik jelentéséről, a szamádiról, ami közönséges fordításban meditációt jelent, illetve az azt meghaladó tudatállapotot, amelyben a tanítvány kitartó gyakorlás után kontrollt szerez saját énje felett és egyesül a legfelsőbb valósággal.

A meditáció és a nagyfokú koncentráció bármely szintjéhez a legelső lépés a helyes légzés elsajátítása. A légzésfolyamat ellenőrzésének vezető szerve pedig a rekeszizom. A jóga tanításai szerint az emberi léleknek ahhoz, hogy a fizikai világba érkezzen, a legfinomabb energiáktól és energia testből indulva egyre durvább burkokat kell felvennie, míg emberré válik és testet ölt. Azt a testet, amivel azonosítjuk magunkat. E test működése, EGÉSZsége, egyensúlya nem csak a külső tényezőktől, de érzékszerveinken túli finomabb erőktől is függ, ide tartoznak elhatározásaink, gondolataink, cselekedeteink, hiedelmeink. Ezért van az, hogy gondolatainkon, cselekedeteinken keresztül saját magunk alakítjuk magunkat. A jóga ahhoz segít hozzá, hogy ezeket az alapigazságokat saját tapasztalatainkon keresztül értsük meg. Ma már a modern orvostudomány is arról beszél, hogy betegségeink nagy része lelki eredetű, tudományos szóval pszichoszomatikus. Ez megmagyarázza azt is, hogy megfelelő testi, fizikai gyakorlással miért fejthetünk ki pozitív hatást testünkre, ezen keresztül a lelkünkre és a pszichénkre, s végső soron kisebb problémákat kezelni tudunk a jógával.

Amikor az egyes gyakorlatokat a legnagyobb figyelem mellett a légzéssel összhangban végezzük, akkor kialakul egy mélyebb tudatosság. A légzés ugyanis egy különleges dolog. Olyan testi funkció, amely egyszerre áll mind a tudatos, mind a vegetatív, azaz a tudattalan irányítás alatt. Ezért egy átjárót képez a kettő között. Segítségével egy átlagos ember számára is lehetővé válik a vegetatív funkciók kontrollálása bizonyos idő után. Jógikus nyelven a légzés közvetlen kapcsolatban van a finomtest legkülső burkával, az energia testtel, így rajta keresztül tapasztalható meg először a finomtest. Az egészséges és szabályos légzés megtanulásával, illetve a légzés és a testi gyakorlatok elsajátításával a mozdulatok nem egyszerű tornagyakorlatok, hanem testtel végzett meditáció lesznek. Amikor a légzéstudatosság a hétköznapok folyamán is fennmarad, az elme összeszedettsége erősödik és már ennyi is elég sokszor kisebb testi problémák, betegségek megszüntetéséhez.

Kozák Krisztina írása

Őszinte gyakorlás

„Tartsatok egy kis szünetet, és töltsetek több időt együtt!” Kedvenc lakberendezési áruházunk karácsonyi szlogenjével maximálisan együtt lehet érteni. Ám az adventi időszak kapcsán nem csak a szeretteinkkel töltött idő mennyisége – és minősége – jó, ha gyarapodik, hanem a saját magunkban-magunkkal töltött időé is. A kínai öt elem tana szerint a befelé húzódás mind a természetben, mind az emberben már az őszi időszakban kezdetét veszi. Minden tömörödik, a termények beszáradnak, hogy tovább el lehessen tartani őket, a nyári féktelenség után az ember életében újra rendszer alakul ki. A tél még jobban lelassít, összehúz, gátol, elzár. Tulajdonképpen értünk és a természetért van, elvezet bennünket sötét és nyugodt belső világunkhoz. Közel ahhoz a világhoz, melyhez legkésőbb életutunk legvégén mindenképpen megérkezünk. Az elcsendesedés, a nyugalom, az összpontosítás, az önvizsgálat, a meditáció segíti azt, hogy ezen a végső úton kevesebb félelemmel járjunk majd. A természet télen a hideggel, sötétséggel különösen segíti ezt a befelé fordulást. Az advent örömteli várakozása ugyanakkor az összegzés, a tanulságok levonásának ideje is, hiszen az új csak így születhet meg. A jama – az erkölcsi elvetés – elvei közül a szattya gyakorlásának van itt az ideje, mely a ne állíts valótlant „parancsolata”. Az igazsághoz való ragaszkodás elsősorban az önmagunkkal szembeni tiszta, őszinte viszonyra vonatkozik. 

 

Nem szeretnék most senkit felszólítani, hogy azonnal vessen számot az önhazugságaival, most, hogy itt az advent. Mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a gyakorlás ennek a testünkkel – és lelkünkkel – való tiszta, őszinte viszonynak az ápolására kitűnő és viszonylag kíméletes lehetőség – és nemcsak advent idején. 

 

A jógát valamilyen okból elkezdőknek két nagy típusa van. Az egyik a szorongó, aki nagyon nehezen szánta rá magát, hogy bemenjen egy jógaórára, mert ő ügyetlen, nem elég hajlékony, nem elég erős, stb. A másik az eltökélt, aki ha törik, ha szakad, meg fogja mutatni, hogy tud lótusz ülésben ülni és a nyakába is fel tudja tenni a lábát. Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, valamelyikhez be tudjuk sorolni magunkat, bár a körülményektől függően hol az egyik, hol a másik csoport attitűdjét is felvehetjük. Mindkét esetben komoly lehetőségeink vannak a tiszta, őszinte viszonyra való törekvésben.  

Amikor a határainkat keressük, akkor az igazságot keressük a testünkkel kapcsolatban. Ha úgy tudunk gyakorolni, hogy folyamatosan közel tudunk maradni hozzá, a fejlődés garantált. Ha alá becsüljük a képességeinket, nem fejlődünk eléggé a lehetőségeinkhez képest. Ha túl becsüljük, akkor könnyen sérülés lehet a vége, ami ugyancsak megakasztja a fejlődést.

Néha el kell fogadni, azt, hogy most ebben a pillanatban csak erre vagyok képest. Máskor nyugodtan lehet örülni, jéééé, még ezt is meg tudtam csinálni. Nem a külvilágnak jógázunk, és a fejlődést csak önmagunkhoz kell mérni, nem másokhoz. 

Érdemes figyelni a gyengeségeinket, mert azok sok mindent elmondanak, és nemcsak a testünkről. Azokat a gyakorlatokat, amelyek nagyobb kihívást jelentenek, nem szabad mellőzni, sőt rendszeresen kell gyakorolni, mert ezzel a gyengeségeinket támogatjuk. Amelyekben sikeresek vagyunk, azokat az öröm és a sikerélmény kedvéért érdemes felvenni a repertoárba. A gyengeségeink és erősségeink így lassan tartanak a kiegyenlítődés felé, meg tudunk békélni velük. És mondja azt valaki, hogy ez csak a jógában működik így!

Bevezetés a jóga szútrákba 3. rész - Patanjali művének bemutatása - jóga filozófia jellegű írás, haladóknak

„Az Út tanulmányozása az Én tanulmányozása. 
Az Én-t tanulmányozni annyit tesz, mint megfeledkezni róla. 
Ha megfeledkezel az Énedről, megvilágosodsz. 
A megvilágosodás azt jelenti, 
hogy eltűnt a válaszfal az Éned és mások között.” 
DÓGEN MESTER

Sorozatunkban a 4 legfontosabb szútra közül megismertük az első hármat, befejezésként jöjjön most a negyedik bemutatása.

A negyedik szútra

A negyedik szútra kijelenti: aki nem szerezte meg az ellenőrzést az elme és módosulatai fölött, az a gondolatainak hullámaival azonosítja magát, amelyek a világról alkotott benyomásokból erednek, és az a személy nem ismeri meg saját valódi természetét. Minden létező fájdalom és nyomorúság ebből a tudatlanságból származik. Amint valaki legyőzi a tudatlanságot, az elűzi a sötétséget, eléri az egyensúly, harmónia állapotát, kiszabadul a karma kötelékéből és felszabadul.

A Jóga Szútrák nagyszerűsége abban áll, hogy nem csak filozófiát tartalmaz, hanem megadja a pontos teendőket, technikákat a gyakorlásra vonatkozóan, akár egy kézikönyv. Leírja, hogyan tehet szert a tanuló magabiztosságra, miként fejlessze koncentráló képességét ahhoz, hogy a megvilágosodáshoz vezető út akadályait legyőzze, azokat a falakat, amelyek a szenvedést okozzák.

A legtöbb ember élvezi a világ nyújtotta örömöket, azonban hiányát szenvedi a belső erőnek, a koncentráció képességnek, amely az egyhegyű tudatállapotot képes létrehozni, ezért alkalmatlan a jóga komolyabb gyakorlására.

A gyakorlás és elszántság a legfontosabb, minden más csak utána jöhet. Amikor valaki elkezd gyakorolni, különleges megtapasztalásokban részesül és ez elmélyíti egyrészt a gyakorlását, másrészt az élet dimenzióinak létezésében való hitét. Először a stabil és nyugodt ülést kell elsajátítani, rendszeres, napi szintű gyakorlással, minden nap azonos időpontban. A nyugodt ülés nélkülözhetetlen. Aztán a kitartó gyakorlás fokozatosan elmélyíti a meditációs állapotot, hiszen a tanítvány egyre hosszabb ideig képes az adott testhelyzetben és állapotban tartózkodni, aminek következtében egyre mélyebb dimenziókba képes eljutni. A helyes ülés elsajátítása után tapasztalni fogja, hogy a légzés elvonja az elme figyelmét. Később megtanulja a légzése harmonizálását. Aztán megtapasztalja a nyugodtabb gondolkodás kiváltságos állapotát. Ezt az utat folytatva eljuthat a test, az elme, az érzékek fölé, a samskarák figyelmet elvonó, zavaró áramlatai fölé, melyek a tudattalan elmében tartózkodnak, s legvégül eléri a tudatos tiszta elme középpontját. Ezt a folyamatot hívják a kis, tudattalan éntől a nagy Én, vagy Self, vagy önvaló felismeréséig vezető ösvénynek. Ennek az útnak a bejárásához ad jól használható kézikönyvet, mai szóval élve applikációt Patanjali.

A Jóga Szútrákról a harappajoga.hu oldalon olvashatsz további információkat. Az eddig elhangzottak az alábbi könyvből származnak: Swami Veda Bharati: Yoga-Sutras of Patanjali, with the exposition of Vyasa, VOLUME I. Samadhi-pada.

Kozák Krisztina írása

Agitáció a meditáció mellett

Bevallom, már a címet is kissé nagyképűnek tartom, viszont kitűnően alliterál. Mert ugye, az ember elhatározza, hogy most aztán rendszeresen meditálni fog. Aztán jó ideig ezt a gyakorlást maximum az ücsörgés szóval illethetjük. Ennek ellenére jó ideje készülök rá, hogy írjak a meditációról, arról, hogy gyerünk, ne tétovázz, kezd el! De mivel is tudtam volna kedvet csinálni? Azzal, hogy már évek óta nyomtam az ászanákat és eszembe se jutott leülni? Hogy aztán rávettem magam nagy nehezen, és 10 perc után fájt a hátam, a nyakam, a csípőm, a térdem, a bokám stb.? Aztán már nem fájt, viszont továbbra is zakatoltak a gondolataim? És hogy évekig csak pillanatokra, később percekre tapasztaltam valamit, valami jót? És hogy kb. 8 évembe került rendszeres gyakorlás mellett, hogy alig várom, hogy leülhessek? Mindezt egy olyan világban, amikor gyorsan akarjuk a sikereket?

A napokban azonban az egyik jógás ismerősöm egy elég vicces posztjába futottam bele azon a bizonyos közösségi oldalon. Ha beugrik, miről is akarok beszélni, ne is olvass tovább!

A meditáció gyakorlásában egy jókora nagy ellentmondás feszül: a kontroll, a koncentráció egy meglehetősen magas fokán tudunk csak odáig eljutni, hogy aztán elengedjük ezt a kontrollt, de a kontroll nélküliséget egy-egy kósza gondolat megszakíthatja, amikor újra össze kell kapnunk magunkat ahhoz, hogy aztán el tudjuk engedni…..és így tovább. A pszichológusok ezt úgy magyarázzák, hogy mivel a kontroll a tudatban van, aki elengedi, általában el is alszik. A probléma megoldásához össze kell hangolni a tudat és a tudatalatti működését. Ki kell kapcsolni a tudati kontrollt, de ugyanakkor következetesen kitartani célon. A jó hír az, hogy rendszeres gyakorlással ez az embert próbáló feladat kivitelezhető, először csak rövid időszakokra, amiket aztán egyre nyújthatunk. Eleinte a meditációnk az elkalandozás-észlelés-visszakapcsolás-folytatás állandó egymásutánjából áll, aztán egyre ritkábban fog bekövetkezni az elkalandozás, és tudod megtartani a….. mit is????

Nem vagyok megvilágosodott személy, így a szamádhiban tapasztaltakról nem tudok beszámolni. Mások is csak kísérletet tettek rá, például Paul Brunton az India titkai című művében. A fenti kis tréfa azonban jól kifejezi, miért is érdemes meditálni: hogy el tudjunk engedni mindent, ami evilági: elengedjük az itteni egészet, hogy csatlakozzunk az ottani EGÉSZhez. Hogy megérezzük, hogy valami közös részei vagyunk, hogy megtudjuk milyen az, amikor elönt bennünket a feltétel nélküli szeretetet érzése….. addig a ½-1 óráig, amíg meditálunk.

Ám a rendszeres meditációt nem azért a napi kevéske időért végezzük, amit ücsörögve töltünk, hol jobban, hol kevésbé belemerülve abba a bizonyos egyhegyű állapotba (ekagrata, ahogy a szanszkrít mondja).  Sokkal inkább azért a változásért, amit ez a kis ücsörgés a mindennapi életünkbe hoz. Ha jobb a viszonyunk önmagunkkal, a környezetünkkel, ha jobban jelen tudunk lenni a saját életünkben, ha egyre összeszedettebbek és tudatosabbak vagyunk, abba ne hagyjuk!!! Nem érdemes türelmetlenkedni, hogy mikor jön már a megvilágosodás, magából az hozzá vezető úton való járásból is sokat profitálhatunk.