Készülődés a Karácsonyra – a szívcsakra ünnepe

Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra... (Ady Endre)

Már benne járunk az adventben, és nemsokára itt a hanuka is. Nincs jobb időszak arra, hogy átlépjünk a hétköznapok monotonitásán, próbáljuk magunkról lerázni a naponta ránk telepedő stresszt. Ez a két, spiritualitással mélyen átitatott ünnep, és a rájuk való készülődés az örömteli várakozás és reménykedés, a fény várásának  időszaka. Alkalom arra, hogy elgondolkozzunk a szívcsakra üzenetéről és többet foglalkozzunk vele.

Csakrarendszerünk középpontjáról beszélünk, mely összeköti a földet az éggel, kapu a fenti világra. Első három csakránk a földi világba gyökerezik. Ha nagyon leegyszerűsítve kezeljük a kérdést, a kaja-pia-pénz, szex és hatalom megszerzésre való törekvés. Kicsit cizellálva, a gyökércsakránk stabilitása képessé tesz az önfenntartásra, eloszlatja félelmeinket. A hasi csakra egyensúlya az örömre való nyitottságot, a szépség átélésének, a másokhoz való kapcsolódás lehetőségét adja. Kiegyensúlyozott köldökcsakra esetén, van bennünk akarat, erő, önbecsülés, öntudat valamint felelősségvállalás és magabiztosság a tehetetlenség legyőzéséhez. Az önfenntartás, az önkielégítés, az önmeghatározás megvalósítása után eljuthatunk az önelfogadáshoz és önmeghaladáshoz, a szívcsakra szintjére. Itt már elengedhetem mindazt, amit az alsóbb szinteken megszereztem, és tudom, hogy én vagyok a halhatatlan isteni lélek, nincs amitől félhetnék. Belső egyensúlyomat akkor is meg tudom őrizni, ha nem kapok külső megerősítést, a világ érzelmi szele nem tud már felborítani. Mondanom sem kell, hogy az emberiség igen kis részének adatik meg a tudatosságnak ez a szintje. De valamennyien törekedhetünk rá.

A szívcsakra szimbólumában – többek között – a 12 szírmú lótusz is ott van, mely az emberi szív 12 érzését – szeretet, megbocsájtás, bizalom, odaadás, önzetlenség, elragadtatás, lelkesültség, gyógyítás, az öröm különböző fajtái – jeleníti meg.

A szívcsakrához tartozó cselekvő szerv a kéz. A kar, a mellkas, a hát nyújtása, lazítása és erősítése segíti azt, hogy – legalább egyszer-egyszer – a szívcsakra tudatossági szintjére emelkedhessünk.

Ennek az alapvetően női minőségű energia központnak az élénkítésére a karácsonyi készülődés ideális terep. Sok mindent tehetünk a karjainkkal másokért: főzhetünk, süthetünk, ajándékot készíthetünk, díszíthetünk. Ennek tudatában tegyük, és ne nyűgként fogjuk fel! Ne sajnáljuk az érintést, a simogatást szeretteinktől, nemcsak ők, mi is jobban fogjuk érezni magunkat tőle. És üljünk le néha, gyújtsunk egy gyertyát, csendesedjünk el, és mély légzésekkel hozzunk nyugalmat a szívünkbe, engedjük, hogy benne csupa pozitív érzelem, a szívcsakra érzelmei jelenjenek meg.

ENNI VAGY NEM ENNI, EZ ITT A KÉRDÉS!

Az evés mint alapvető fiziológiai szükségletünk, Maslow szükséglet piramisának legalsó fokán található. Az emberi energiarendszerben gondolkodva a gyökér csakra szintje, hiszen biztonságunkat alapvetően határozza meg, hogy testünket tudjuk-e táplálni. Az evés körüli bármilyen zavar tehát mindig a biztonság kérdését feszegeti. Gyakran kötődik a szülőkkel kapcsolatos problémákhoz, akik szintén a biztonságunk fő forrásainak tekinthetők – főleg a gyermekkorban –, és a velük való kapcsolat milyensége szintén összefügg a gyökércsakra egyensúlyával.

A táplálkozás kérdésein való ”kérődzés” az emberiségnek – közöttük is csak a tehetősebbeknek – egy meglehetősen új keletű passziója. Évezredeken keresztül egyszerű volt a probléma: van, vagy nincs mit? A nyugati világban ma már ott tartunk, hogy a túlsúly egyre nagyobb egészségügyi problémává válik, és egyre többen küzdenek táplálékallergiákkal is. Egyre több gondot okoznak a táplálkozási rendellenességek, melyek közül az anorexia halálozási aránya a rákénál is magasabb. Pszichológusok a túlzott evést ugyanolyan szenvedélybetegségnek tartják, mint az alkohol- vagy drogfüggést, és létezik egy egészen újsütetű függőség is, az ortorexia, amikor a delikvens az egészséges életmód, egészséges táplálkozás megszállottjává válik. Ez utóbbiak mély megvetéssel tekintenek a felesleges kilókkal küzdőkre. Egyiküket a közösség fitymálja, a másikat irigyli-elismeri, de ne legyenek illúzióink, mindkettő rombolja az emberi kapcsolatokat és keretekbe szorítja a személyiséget.

A leghosszabb életű népcsoportok a világban A gerontológusokat, és a táplálkozástudomány kutatóit régóta foglalkoztatja, hogy bizonyos népcsoportok miért élnek tovább, mint mások. Ilyenek például Okinawa szigetének lakói, a pakisztáni humák, a nepáli serpák, a mexikói otomini indiánok vagy a kaukázusi abházok. Tanulmányozva életmódjukat és táplálkozásukat, vannak bizonyos közös jellemzők.      ·         Keveset esznek, mennyiségben is és energiaértékben is.      ·         Kevés húst, finomított szénhidrátot esznek, viszont sok zöldséget és gyümölcsöt, magokat és inkább teljes kiőrlésű gabonákat.      ·         Nagyon tevékenyek, sokat mozognak, idős korukban is.      ·         Erősek közösségeik, élénk társasági életet élnek.

Ha a táplálékunk összetétele miatt aggódunk, elég ha a nyugati táplálkozástudomány alkotta táplálékpiramis szerint állítjuk össze étrendünket, nem hibázunk nagyot. De táplálkozhatunk a HKO elem-, vagy az ajurvéda dosha rendszere szerint is. Ehetünk húst, vagy lehetünk vegák, lényeg, hogy figyeljük magunkat, hogy jót tesz-e a választott étrend. Ne sóvárogjunk, ha ügyelünk is a fő szabályokra, néha engedélyezzünk magunknak egy kis kilengést. 

Sokkal nagyobb probléma, hogy hiába állítottunk össze egy egészséges és szerethető étrendet, mégsem tudunk elegendő vitamint, ásványi sót, nyomelemet stb. bevinni, mert az élelmiszereink beltartalmi értéke évtizedek óta – nem kismértékben – romlik. A földek kizsigerelése, a szervestrágyázás visszaesése, a nagyüzemi termelés mind ez irányba hat. Ráadásul a gazdag világ által elfogyasztott biotermékek nagyobbik része is nagyüzemekben, nagygazdálkodók birtokain terem, ami a biotermelés filozófiájától már igen messze esik.

Az emberiség „túlevése” részben azzal magyarázható, hogy úgynevezett „üres” táplálékokat vagyunk kénytelenek fogyasztani. Másrészt az étel ugyanolyan pótszerré vált, mint az alkohol vagy a drog.

Ezért nem olyan egyszerű egy túlsúllyal küzdőnek megfogadni a tanácsot, hogy ne zabálj annyit!

Sajnos zabálunk ha jó kedvünk van, ha szomorúak, ha magányosak vagyunk, vagy ha agyonnyom a stressz. Az étellel pótolni próbálunk valamit, ami hiányzik az életünkből. Az anya eteti a gyerekét, mert a szeretetét így fejezi ki, a gyerek pedig eszik, hogy örömet szerezzen anyjának, majd magának. Vannak családok, ahol minden az evés körül forog. Ilyen szocializáció után ember legyen a talpán, aki ki tud törni az örökös kajaflashből. 

Az evés körüli komoly problémák megoldása nagyon ritkán sikerül lelki segítség nélkül. Az életmód váltás – mert hogy arról beszélünk – nem csak pár hét diéta, és kis futópadozás, hanem egy élethosszig tartó új életprogram, amiben az önismereti munka is vastagon benne van.

Ha jógagyakorlatokkal akarjuk megtámogatni az evéssel folytatott harcunkat, akkor tehát a gyökér csakrához kötődő gyakorlatokkal tehetjük meg leghatékonyabban. Eddzük a gátat és a hasizmot, ez utóbbi a hasi és a köldök csakrát is erősíti. Végezzünk sok álló gyakorlatot, mert a láb energetikája is a gyökércsakrához kötődik. Bármilyen helyzetben végzett egyensúlygyakorlat erősíti belső egyensúlyunkat is. A légzések közül a váltott orrlyukas légzés maga az egyensúly, hiszen az ida és pingala áramlásának kiegyenlítésével élénkíti a szusumna, a fő energiavezetékünk működését. Táncoljunk sokat, ami legtöbbször kardioedzésnek is jó. Közülük is az archaikus, dobogós, csoszogós, összekapaszkodós (afrikai, breton, csángó) fajták idézik meg leginkább a föld energetikáját.

Nagy Anikó Írása

Bevezetés a jóga szútrákba – 1. rész

Patanjali művének bemutatása – jóga filozófia jellegű írás, haladóknak

Patanjaliról sok mindent hallani, például, hogy ő volt az, aki az elmét egy tiszta vizű, sima felszínű tóhoz hasonlította, aminek azért tiszta a vize és sima a felszíne, mert nem szennyezik be a gondolatok és nem kavarják fel az érzelmek hullámai. Ő az a tudós, polihisztor, orvos, költő, jógi, aki először rendszerezte és foglalta írásba a jóga ősi tanításait. A jógát nyolc (asth) ágra (anga), vagy nyolc egymásra épülő lépcsőre osztotta, más értelmezés szerint 196 aforizmára.

A Jóga Szútrák egy ősi tudomány, melyet Patanjali írt le és rendszerezett először, 196 aforizma formájában. Egyes források szerint Patanjali időszámításunk előtt 4000 évvel, mások szerint 400 évvel született, a pontos dátumot máig homály fedi. Tény viszont, hogy a jóga tudományt ő kódolta, ő foglalta írásos formába a világon először. Tudós és gyakorló volt egy személyben, aki a jóga tudományáról mindent egybe gyűjtött és tömörített formában tette közzé. Műve szürkületi nyelven íródott, amelyet beavatottak érthettek meg csak, hiszen a szöveg azoknak szól, akik egész életüket a gyakorlásnak szentelték a megvilágosodás céljával.

Mit jelent a szútra?

A szútra szó „fonalat” jelent, melyen minden egyes aforizma egy-egy virágként jelenik meg virágfüzért alkotva.  Patanjali rendszerezte és fűzte egybe azt a hatalmas nagy információ mennyiséget, amelyet előtte a gyakorlók és tanulók hallás után, versként ismételgetve sajátítottak el mestereik elbeszélése alapján. Az írás és a rendszerezés lehetővé tettek a könnyebb memorizálást és a tanulást. Azokban az ősi időkben mester és tanítvány között igen szoros kapcsolat állt fenn és szájról szájra szállt a tudás tanítóról tanítványra. Kizárólag megvilágosodott, beavatott mester volt képes átadni a tudást beszéd, vagy leginkább gondolat formában az arra alkalmas diákoknak.

Az első szútra

A 196 szútra közül az első 4 a legfontosabb, ezek foglalják össze a jóga tudományának legfontosabb aspektusait. Az első szútra így hangzik: „Most(antól kezdve) tehát, a jóga tudománya és fegyelme ezennel kinyilatkoztatásra kerül.” Ezzel a kijelentéssel szándékozik megértetni a tanítvánnyal, hogy fegyelem és következetesség nélkül lehetetlen a jóga útját járni. Egyedül a fegyelem az, ami segíti őt a megvilágosodásban. Az első aforizma első szava az atha. Azt jelenti „most és ettől kezdve” valami nagyon lényegeset kell itt megérteni, mielőtt bárki a jóga gyakorlásába kezd. A legtöbb jóga filozófiai iskolában az artha szót használják hasonló írások elő szavaként. Valójában annyit tesz, a tanítvány felkészült, készen áll a továbblépésre. Sokan rengeteget olvasnak, próbálnak gyakorolni, de minduntalan nehézségekbe ütköznek, majd végül feladják. Pontosan azért nem haladnak, mert kimaradt az előkészület, a felkészülés. Az első szútra éppen ezért azt jelenti „Most már készen áll a tanítvány a következő lépésre”, vagyis tanulmányozta a filozófiai hátteret, elsajátította a szükséges szövegeket (shastras).

A jóga jelentése

A jóga szó nagyon régi, a Védákban találjuk meg először. A Yuj gyökérből ered, ami azt jelenti, egyesíteni, egység. A jóga az indivídum és az Abszolút Egy összeolvadása. A jóga tanítványnak megvan a tudása ahhoz, hogy egyesítse magát a Kozmosszal. Akkor ismerheti meg a végső igazságot, ha teljesen felkészült, fegyelmezett, elszánt, és ha egy hegyűvé képes tenni az elméjét. Ekkor a legnagyobb bölcsességre, a samadhi állapotára tehet szert. A jóga tudománya nem követel, nem parancsol, csupán elköteleződést igényel. Célja a tanítvány segítése, a benne rejlő lehetőség megismertetése, hogy tisztába kerüljön saját erősségeivel, a létezésének különböző szintjeivel, és végül elérje a legmagasabb fokot. A jóga megtanít egyszerre élni a belső világban és a külső világban, és hogy e kettő közt miként lehet hidat építeni. És akkor az illető felszabadul.

A Jóga Szútrák bevezetését bemutató sorozat második részében a második és harmadik szútrával fogunk foglalkozni. A teljesség igénye nélkül, apró lépésekben haladunk a könnyebb megértés céljából és nem fogjuk átvenni az összes szútrát, csupán szemezgetünk belőlük, és aki kedvet kap, a maga örömére tovább folytathatja az elmélyülést.


Kozák Kriszta írása

Amit szívesen hanyagolnék: az oldalra hajlás

Egyik tanítóm mondta: „Amit nem szeretsz csinálni, azt kell erőltetni. Persze azt is csináld, amit szeretsz, mert különben elmegy a kedved az egész gyakorlástól.”

Én mindig szófogadó gyerek voltam – no persze ez is hozzátartozik a témához – és azóta sem  hagyom ki az oldalra hajlásokat soha. És még mindig nem szeretem őket, valószínűleg még mindig gondom van azzal, amit kifejeznek. 

 

Amikor oldalra hajlunk, kitérünk az egyensúlyi állapotunkból, elhagyjuk úgymond a nyugalmunkat. Számomra ez két dolgot is kifejez:

Egyrészt el kell hagyni a komfortzónánkat. És ugyan, ki szereti elhagyni a komfortzónáját? Az adrenalin függőkön kívül szinte senki. De persze az övék már egy másik történet. A komfortzóna elhagyására néha szükség van, ugyanúgy, ahogy nyújtásnál el kell menni a határig. Ha soha nem hagyjuk el, nem lépünk előre soha, nem vívjuk meg a megvívandó harcainkat, tocsogunk a megszokott posványban alkalomadtán. Ezért fontos a tanulás és néha a megmérettetés is.

Ugyanakkor, ha kibillenek az egyensúlyomból, elveszik a nyugalom, netán elvesztem a fejem, és eluralkodik rajtam a harag, a düh. Az pedig nem illendő. Társadalmi szinten ömlik ránk az agresszió a médián, a munkakörülményeinken, a lehetőségeinken keresztül, és egyéni életünkben is jobb, ha elfojtjuk, mert környezetünk nem díjazza. A kínaiak a dühöt természetes érzelemnek tekintik, aminek ugyanúgy teret kell engedni, mint más érzelmeinknek. Az egyiket csak úgy tudjuk maga teljességében megélni, ha a másiknak is utat engedünk.

Feldmár András mondja: „Aki szelíd, az jámbor, az aláveti magát. A bosszú vad és forradalmi. A szelídség ártalmatlan, elnyomott, kasztrált.” Szerinte a düh nem bűn, nem aberráció. A düh az intim kapcsolat egyik eszköze és szükségszerű következménye. Megbocsátani is akkor tudunk csak, ha előtte átéltük a dühöt.

 

A kínai orvoslás szerint a fa elem szervei a máj és az epehólyag, melyekre a harag, a frusztráció és a visszafojtott düh gyakorol leginkább hatást. A kínaiak úgy tartják, a dühkitörések gyógyítanak, és jót tesznek az egészségünknek. Az epehólyag meridiánja pedig pontosan az oldalunkon fut a fejünktől a talpunkig. Ha oldalra hajlunk, nyújtjuk, oszlatjuk feszültségeit. A hozzá tartozó makoho gyakorlat (a kínaiak jógája) egy erőteljes oldalra hajlítás, ami ugyanakkor a combunk belső felét, a máj meridiánt is megnyújtja.

Talán, ha még mindig nehezemre esik az oldalra hajlás, van ott még mit feloldani.

  

Nagy Anikó írása