2015. november 25., szerda

ENNI VAGY NEM ENNI, EZ ITT A KÉRDÉS!





Az evés mint alapvető fiziológiai szükségletünk, Maslow szükséglet piramisának legalsó fokán található. Az emberi energiarendszerben gondolkodva a gyökér csakra szintje, hiszen biztonságunkat alapvetően határozza meg, hogy testünket tudjuk-e táplálni. Az evés körüli bármilyen zavar tehát mindig a biztonság kérdését feszegeti. Gyakran kötődik a szülőkkel kapcsolatos problémákhoz, akik szintén a biztonságunk fő forrásainak tekinthetők – főleg a gyermekkorban –, és a velük való kapcsolat milyensége szintén összefügg a gyökércsakra egyensúlyával.





A táplálkozás kérdésein való ”kérődzés” az emberiségnek – közöttük is csak a tehetősebbeknek – egy meglehetősen új keletű passziója. Évezredeken keresztül egyszerű volt a probléma: van, vagy nincs mit? A nyugati világban ma már ott tartunk, hogy a túlsúly egyre nagyobb egészségügyi problémává válik, és egyre többen küzdenek táplálékallergiákkal is. Egyre több gondot okoznak a táplálkozási rendellenességek, melyek közül az anorexia halálozási aránya a rákénál is magasabb. Pszichológusok a túlzott evést ugyanolyan szenvedélybetegségnek tartják, mint az alkohol- vagy drogfüggést, és létezik egy egészen újsütetű függőség is, az ortorexia, amikor a delikvens az egészséges életmód, egészséges táplálkozás megszállottjává válik. Ez utóbbiak mély megvetéssel tekintenek a felesleges kilókkal küzdőkre. Egyiküket a közösség fitymálja, a másikat irigyli-elismeri, de ne legyenek illúzióink, mindkettő rombolja az emberi kapcsolatokat és keretekbe szorítja a személyiséget.



A leghosszabb életű népcsoportok a világban
A gerontológusokat, és a táplálkozástudomány kutatóit régóta foglalkoztatja, hogy bizonyos népcsoportok miért élnek tovább, mint mások. Ilyenek például Okinawa szigetének lakói, a pakisztáni humák, a nepáli serpák, a mexikói otomini indiánok vagy a kaukázusi abházok. Tanulmányozva életmódjukat és táplálkozásukat, vannak bizonyos közös jellemzők.
     ·         Keveset esznek, mennyiségben is és energiaértékben is.
     ·         Kevés húst, finomított szénhidrátot esznek, viszont sok zöldséget és gyümölcsöt, magokat és inkább teljes kiőrlésű gabonákat.
     ·         Nagyon tevékenyek, sokat mozognak, idős korukban is.
     ·         Erősek közösségeik, élénk társasági életet élnek.

Ha a táplálékunk összetétele miatt aggódunk, elég ha a nyugati táplálkozástudomány alkotta táplálékpiramis szerint állítjuk össze étrendünket, nem hibázunk nagyot. De táplálkozhatunk a HKO elem-, vagy az ajurvéda dosha rendszere szerint is. Ehetünk húst, vagy lehetünk vegák, lényeg, hogy figyeljük magunkat, hogy jót tesz-e a választott étrend. Ne sóvárogjunk, ha ügyelünk is a fő szabályokra, néha engedélyezzünk magunknak egy kis kilengést. 

Sokkal nagyobb probléma, hogy hiába állítottunk össze egy egészséges és szerethető étrendet, mégsem tudunk elegendő vitamint, ásványi sót, nyomelemet stb. bevinni, mert az élelmiszereink beltartalmi értéke évtizedek óta – nem kismértékben – romlik. A földek kizsigerelése, a szervestrágyázás visszaesése, a nagyüzemi termelés mind ez irányba hat. Ráadásul a gazdag világ által elfogyasztott biotermékek nagyobbik része is nagyüzemekben, nagygazdálkodók birtokain terem, ami a biotermelés filozófiájától már igen messze esik.

Az emberiség „túlevése” részben azzal magyarázható, hogy úgynevezett „üres” táplálékokat vagyunk kénytelenek fogyasztani. Másrészt az étel ugyanolyan pótszerré vált, mint az alkohol vagy a drog.
Ezért nem olyan egyszerű egy túlsúllyal küzdőnek megfogadni a tanácsot, hogy ne zabálj annyit!
Sajnos zabálunk ha jó kedvünk van, ha szomorúak, ha magányosak vagyunk, vagy ha agyonnyom a stressz. Az étellel pótolni próbálunk valamit, ami hiányzik az életünkből. Az anya eteti a gyerekét, mert a szeretetét így fejezi ki, a gyerek pedig eszik, hogy örömet szerezzen anyjának, majd magának. Vannak családok, ahol minden az evés körül forog. Ilyen szocializáció után ember legyen a talpán, aki ki tud törni az örökös kajaflashből. 

Az evés körüli komoly problémák megoldása nagyon ritkán sikerül lelki segítség nélkül. Az életmód váltás – mert hogy arról beszélünk – nem csak pár hét diéta, és kis futópadozás, hanem egy élethosszig tartó új életprogram, amiben az önismereti munka is vastagon benne van.


Képtalálat a következőre: „egészséges étel”Ha jógagyakorlatokkal akarjuk megtámogatni az evéssel folytatott harcunkat, akkor tehát a gyökér csakrához kötődő gyakorlatokkal tehetjük meg leghatékonyabban. Eddzük a gátat és a hasizmot, ez utóbbi a hasi és a köldök csakrát is erősíti. Végezzünk sok álló gyakorlatot, mert a láb energetikája is a gyökércsakrához kötődik. Bármilyen helyzetben végzett egyensúlygyakorlat erősíti belső egyensúlyunkat is. A légzések közül a váltott orrlyukas légzés maga az egyensúly, hiszen az ida és pingala áramlásának kiegyenlítésével élénkíti a szusumna, a fő energiavezetékünk működését. Táncoljunk sokat, ami legtöbbször kardioedzésnek is jó. Közülük is az archaikus, dobogós, csoszogós, összekapaszkodós (afrikai, breton, csángó) fajták idézik meg leginkább a föld energetikáját.

Nagy Anikó Írása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése