Bevezetés a jóga szútrákba 3. rész - Patanjali művének bemutatása - jóga filozófia jellegű írás, haladóknak

„Az Út tanulmányozása az Én tanulmányozása. 
Az Én-t tanulmányozni annyit tesz, mint megfeledkezni róla. 
Ha megfeledkezel az Énedről, megvilágosodsz. 
A megvilágosodás azt jelenti, 
hogy eltűnt a válaszfal az Éned és mások között.” 
DÓGEN MESTER

Sorozatunkban a 4 legfontosabb szútra közül megismertük az első hármat, befejezésként jöjjön most a negyedik bemutatása.

A negyedik szútra

A negyedik szútra kijelenti: aki nem szerezte meg az ellenőrzést az elme és módosulatai fölött, az a gondolatainak hullámaival azonosítja magát, amelyek a világról alkotott benyomásokból erednek, és az a személy nem ismeri meg saját valódi természetét. Minden létező fájdalom és nyomorúság ebből a tudatlanságból származik. Amint valaki legyőzi a tudatlanságot, az elűzi a sötétséget, eléri az egyensúly, harmónia állapotát, kiszabadul a karma kötelékéből és felszabadul.

A Jóga Szútrák nagyszerűsége abban áll, hogy nem csak filozófiát tartalmaz, hanem megadja a pontos teendőket, technikákat a gyakorlásra vonatkozóan, akár egy kézikönyv. Leírja, hogyan tehet szert a tanuló magabiztosságra, miként fejlessze koncentráló képességét ahhoz, hogy a megvilágosodáshoz vezető út akadályait legyőzze, azokat a falakat, amelyek a szenvedést okozzák.

A legtöbb ember élvezi a világ nyújtotta örömöket, azonban hiányát szenvedi a belső erőnek, a koncentráció képességnek, amely az egyhegyű tudatállapotot képes létrehozni, ezért alkalmatlan a jóga komolyabb gyakorlására.

A gyakorlás és elszántság a legfontosabb, minden más csak utána jöhet. Amikor valaki elkezd gyakorolni, különleges megtapasztalásokban részesül és ez elmélyíti egyrészt a gyakorlását, másrészt az élet dimenzióinak létezésében való hitét. Először a stabil és nyugodt ülést kell elsajátítani, rendszeres, napi szintű gyakorlással, minden nap azonos időpontban. A nyugodt ülés nélkülözhetetlen. Aztán a kitartó gyakorlás fokozatosan elmélyíti a meditációs állapotot, hiszen a tanítvány egyre hosszabb ideig képes az adott testhelyzetben és állapotban tartózkodni, aminek következtében egyre mélyebb dimenziókba képes eljutni. A helyes ülés elsajátítása után tapasztalni fogja, hogy a légzés elvonja az elme figyelmét. Később megtanulja a légzése harmonizálását. Aztán megtapasztalja a nyugodtabb gondolkodás kiváltságos állapotát. Ezt az utat folytatva eljuthat a test, az elme, az érzékek fölé, a samskarák figyelmet elvonó, zavaró áramlatai fölé, melyek a tudattalan elmében tartózkodnak, s legvégül eléri a tudatos tiszta elme középpontját. Ezt a folyamatot hívják a kis, tudattalan éntől a nagy Én, vagy Self, vagy önvaló felismeréséig vezető ösvénynek. Ennek az útnak a bejárásához ad jól használható kézikönyvet, mai szóval élve applikációt Patanjali.

A Jóga Szútrákról a harappajoga.hu oldalon olvashatsz további információkat. Az eddig elhangzottak az alábbi könyvből származnak: Swami Veda Bharati: Yoga-Sutras of Patanjali, with the exposition of Vyasa, VOLUME I. Samadhi-pada.

Kozák Krisztina írása

Agitáció a meditáció mellett

Bevallom, már a címet is kissé nagyképűnek tartom, viszont kitűnően alliterál. Mert ugye, az ember elhatározza, hogy most aztán rendszeresen meditálni fog. Aztán jó ideig ezt a gyakorlást maximum az ücsörgés szóval illethetjük. Ennek ellenére jó ideje készülök rá, hogy írjak a meditációról, arról, hogy gyerünk, ne tétovázz, kezd el! De mivel is tudtam volna kedvet csinálni? Azzal, hogy már évek óta nyomtam az ászanákat és eszembe se jutott leülni? Hogy aztán rávettem magam nagy nehezen, és 10 perc után fájt a hátam, a nyakam, a csípőm, a térdem, a bokám stb.? Aztán már nem fájt, viszont továbbra is zakatoltak a gondolataim? És hogy évekig csak pillanatokra, később percekre tapasztaltam valamit, valami jót? És hogy kb. 8 évembe került rendszeres gyakorlás mellett, hogy alig várom, hogy leülhessek? Mindezt egy olyan világban, amikor gyorsan akarjuk a sikereket?

A napokban azonban az egyik jógás ismerősöm egy elég vicces posztjába futottam bele azon a bizonyos közösségi oldalon. Ha beugrik, miről is akarok beszélni, ne is olvass tovább!

A meditáció gyakorlásában egy jókora nagy ellentmondás feszül: a kontroll, a koncentráció egy meglehetősen magas fokán tudunk csak odáig eljutni, hogy aztán elengedjük ezt a kontrollt, de a kontroll nélküliséget egy-egy kósza gondolat megszakíthatja, amikor újra össze kell kapnunk magunkat ahhoz, hogy aztán el tudjuk engedni…..és így tovább. A pszichológusok ezt úgy magyarázzák, hogy mivel a kontroll a tudatban van, aki elengedi, általában el is alszik. A probléma megoldásához össze kell hangolni a tudat és a tudatalatti működését. Ki kell kapcsolni a tudati kontrollt, de ugyanakkor következetesen kitartani célon. A jó hír az, hogy rendszeres gyakorlással ez az embert próbáló feladat kivitelezhető, először csak rövid időszakokra, amiket aztán egyre nyújthatunk. Eleinte a meditációnk az elkalandozás-észlelés-visszakapcsolás-folytatás állandó egymásutánjából áll, aztán egyre ritkábban fog bekövetkezni az elkalandozás, és tudod megtartani a….. mit is????

Nem vagyok megvilágosodott személy, így a szamádhiban tapasztaltakról nem tudok beszámolni. Mások is csak kísérletet tettek rá, például Paul Brunton az India titkai című művében. A fenti kis tréfa azonban jól kifejezi, miért is érdemes meditálni: hogy el tudjunk engedni mindent, ami evilági: elengedjük az itteni egészet, hogy csatlakozzunk az ottani EGÉSZhez. Hogy megérezzük, hogy valami közös részei vagyunk, hogy megtudjuk milyen az, amikor elönt bennünket a feltétel nélküli szeretetet érzése….. addig a ½-1 óráig, amíg meditálunk.

Ám a rendszeres meditációt nem azért a napi kevéske időért végezzük, amit ücsörögve töltünk, hol jobban, hol kevésbé belemerülve abba a bizonyos egyhegyű állapotba (ekagrata, ahogy a szanszkrít mondja).  Sokkal inkább azért a változásért, amit ez a kis ücsörgés a mindennapi életünkbe hoz. Ha jobb a viszonyunk önmagunkkal, a környezetünkkel, ha jobban jelen tudunk lenni a saját életünkben, ha egyre összeszedettebbek és tudatosabbak vagyunk, abba ne hagyjuk!!! Nem érdemes türelmetlenkedni, hogy mikor jön már a megvilágosodás, magából az hozzá vezető úton való járásból is sokat profitálhatunk.