LEVEGŐT! – A LÉGZÉSRŐL

Már József Attila is megírta: Levegőt! A jóga órákon folyamatosan a helyes légzésről esik szó anélkül, hogy részletesebb betekintést kapnánk a miértekről. Most ezt a hiányt pótlom azzal, hogy néhány aspektusból összefoglalom a légzés lényegét, legyen az sejt szint, fizikai megközelítés, vagy anatómiai szemszög. Mondják, hogy aki egész életében tökéletesen lélegzik, értsd ez alatt azt, hogy folyamatosan, egyenletesen, szakadásmentesen, nyugodtan, az sosem betegszik meg. Sajnos ilyen nincs, vagy nagyon ritka az ismeretségi körömben. Izgalmakban bővelkedő világunkban amint támadás ér bennünket, behúzzuk fülünket, farkunkat, nyakunkat, megemeljük a vállainkat és levegő után kapkodva a tüdő felső részét használva lélegzünk, ami további feszültséget okoz a testben. Ráadásul a kizárólag tüdővel történő lélegzés igen fáradtságos munka, hiszen a bordák egész hadát kell megemeltetni a tüdőt emelő és süllyesztő izmok használatával. Nem lenne egyszerűbb emelgetés nélkül, extra erőkifejtés nélkül csupán hasi légzést alkalmazni? Persze hogy nem, amikor széles öv szorítja el a derekunkat. A jógában a keresztezett lábú ülések valamelyikében azért az egyik legnépszerűbb tartás, mudra,  a hüvelyk- és mutató ujj összeérintése, mert így a rekeszizomba áramlik a levegő, a prána legnagyobb része, amely megnyugvást, elcsendesedést hoz.

Mit tehet a sejt, ami mit se’ sejt?

Kezdjük talán a legegyszerűbbel, a legkezdetlegesebb létformával, a sejttel, ami a test legkisebb építőeleme. Három részből áll, membrán, mag, citoplazma. A membrán a sejt életéhez szükséges tápanyagokat tartalmazza és elválasztja a külső környezetet a belsőtől, ami a citoplazmából és a sejtmagból áll. A tápanyagok átjutnak a membránon, ami azokat lebontja, átalakítja energiává, amelyek az életfunkciókat látják el, majd a salakanyagot eltávolítja a membránon keresztül. Ez a folyamat segít a prána fogalmának megértésében. A prána jelent táplálékot, de annak bejutási folyamatát is a testbe. Az ezt kiegészítő erőt apánának nevezik, ami a megsemmisítés, eltávolítás tevékenységére utal. Minden élőlény sikeres működéséhez szükséges a tápanyag bejuttatása – prána – és a fölösleges anyag eltávolítása – apána. A membránnak átjárhatónak kell lennie, hogy be- és ki tudja engedni a részecskéket, viszont ellenállónak is, hogy amit meg kell tartania, azt megtartsa, ne essen szét. Ez az egyensúly alapelve szerint működik. Minden boldogulni vágyó élőlénynek szüksége van átjárhatóságra, elhatárolásra, merevségre, képlékenységre, alkalmazkodóképességre, egyensúlyra.

Prána, apána

Az emberi szervezet a sejthez hasonlóan működik. Felveszi a pránát, a táplálékot folyékony vagy szilárd halmazállapotban, ami bejut az emésztőrendszerbe, majd kijut salakanyag formájában. Az apánának le és ki kell jutnia a szervezetből, amikor folyékony vagy szilárd halmazállapotban van. A pránát gáznemű formában is felvehetjük, belélegezzük. A prána felül kerül be a szervezetbe akár folyékony, akár szilárd, akár gáznemű. A belélegzett levegő a tüdőben, a rekeszizom felett marad, ahol a léghólyagokban gázcsere történik. A tüdőben található gázoknak ki kell jutni, azon az útvonalon, ahol bejöttek. Ezért az apánának felfelé és lefelé is mozognia kell. Ez az, amiért befejezetlen kilégzésnek nevezzük azt, amikor az apána lefelé történő nyomásának visszafordítására képtelen a szervezet. Az apána visszafordítását magától nem tudja bárki megcsinálni. Az emberek a lefele irányuló apána mozgásokhoz van hozzászokva, a testben található elhasznált anyag kiürítésekor bepréselik, majd lenyomják az apánát. A járatoknak továbbá akadálymenteseknek kell lenni, mert ha hiányzik valami a szervezetből, azt a külső környezetből szerezzük be. Ezért mondják, hogy a jógaterápia nagy része az elhasznált anyagok eltávolításáról szól.

 

Légzés, gravitáció, jóga

Életünk legelső lélegzet vétele a legerőteljesebb és a legfontosabb. Születéskor nyomban két erővel találkozunk, a légzéssel és a gravitációval, hiszen addig testsúlyunkat sem éreztük. Ahhoz, hogy éljünk, meg kell békélni e két erővel. Az első lélegzetvétel megtölti a tüdőt, felfújja és átrendezi a keringést. A táplálékszerzéshez a helyes testtartás nélkülözhetetlen – fejtartás, ami izomkoordinációt igényel a mozgás és a stabilitás kiegyensúlyozása. A jóga egy olyan út, amely segít felfedezni a kapcsolatot a légzés és a testtartás között.

Anatómiai értekezés az üregekről

A légzés két üregben zajlik – a mellüregben és a hasüregben. Mindkét üreg fontos szerveknek ad helyet, a mellüreg a szívnek, tüdőnek, a hasüreg a gyomornak, májnak, lépnek, hasnyálmirigynek, beleknek. Ezt a két üreget a rekeszizom választja el egymástól. A hasüreg úgy változtat alakot, mint egy vízzel teli lufi: amikor megnyomjuk az egyik felét, kitüremkedik a másik oldalon. Légzés közben a hasüreg térfogatot nem, csak alakot változtat. Vele szemben a mellüreg harmónikaszerűen működik, térfogatot és alakot is képes váltani. Bármiféle térfogat növelés a hasüregben, például egy kiadós ebéd, térfogat csökkenést hoz létre a mellüregben. Ezért kapunk nehezebben levegőt étkezés után.

Egy kis fizika

A térfogat és a nyomás között inverz a kapcsolat. Amikor a térfogat nő, a nyomás csökken, és fordítva. A levegő az alacsony nyomású térbe áramlik, ezzel megemeli a mellüreg térfogatát, amely a nyomást csökkentve a levegő beáramlását segíti. Ez a belégzés. Éppen ezért tévhit a levegő beszívásának gondolata. A levegőt a körülöttünk levő atmoszférikus nyomás tolja a testünkbe. Az erő, amely a tüdőnkbe juttatja a levegőt, a testen kívül található, illetve a mellüreg negatív nyomása szippantja be a levegőt. Az energia, amit a légzéskor használunk, alakváltozást eredményez, ami nyomáscsökkenést okoz a mellkasi üregben, és lehetővé teszi a levegő bejutását a szervezetbe a bolygó atmoszférájának nyomása alatt.

A két szerv tehát úgy működik, mintha egy harmonikát ültetnénk egy vizes lufi tetejére. Ez azonnal illusztrálja, hogyan hat egyik működése a másikra. Belégzés közben az alakváltozás elősegíti a levegő bejutását a tüdőbe, a bolygó atmoszféra nyomása alatt, a mellüreg térfogata megnő. E lefele irányuló mozgás érvényesül a hasüregben a fentről jövő nyomás hatására.

Nyugodt, csendes légzés, pl. alvás esetén, a kilégzés ennek a folyamatnak az ellentettje. A mellüreg és a tüdőszövet – amely kinyílik a belégzés alatt – visszaugrik a kezdeti térfogatához, a levegőt kinyomva és a mellüreg eredeti alakját visszaállítva. Ezt nevezik a tüdő passzív visszaugrásának. A tüdőszövet rugalmasságának csökkenése légzőszervi problémához vezet.

 

Rekeszizom légzés – az egyik fő jóga légzés típus

Miért? Az eddigieket összefoglalva: a légzés egy olyan folyamat, amely során levegőt juttatunk be és távolítunk el a tüdőből, amit a mellüreg és hasüreg alakváltozásai, valamint nyomásváltozások okoznak. Sokszor hallottuk már, hogy a rekeszizom a légzés legfőbb szerve. A rekeszizom az az izom, ami változásokat hoz létre a mellüregben és a hasüregben. Hogyan? A rekeszizom a mellüreget választja el a hasizomtól, másként fogalmazva a mellüreg padlója, a hasüreg teteje. Ezen felül a legtöbb belső szervvel kapcsolatban áll és ezen keresztül hatást gyakorol működésükre alakváltozásai során, amellyel egészséges működésükhöz járul hozzá. Hat a tüdőt övező mellhártyára, a szívet körülölelő szívburokra, a hasi szerveket körbevevő hashártyára.

Kozák Krisztina írása