A rendszeresség ereje

Az egyik jógatanítóm azt mondta, hogy heti két alkalom gyakorlás kell a szintfenntartáshoz, hárommal már lehet haladni is. Úgy gondolom, minden elvégzett ászana, légzőgyakorlat, relaxáció vagy meditáció hasznunkra válik, no de ha ezeket rendszeresen – akár naponta – végezzük, több legyet is ütünk egy csapásra.

Tudom, iszonyú nehéz naponta korán felkelni, vagy este munka után nyomni, ha esik, ha fúj. Sokan védekeznek azzal, hogy erre csak bizonyos emberek képesek. Az a jó hírem van, hogy minden ember képes rá, csak egyeseknek könnyebb, másoknak nehezebb a rutint megvalósítani az életében. 

A rutin a földelés megvalósításának egyik legfontosabb, legegyszerűbb, mindenki számára elérhető eszköze. A földelés a gyökércsakra megerősítésének alapja. Földelés nélkül elveszítjük gyökereinket, biztonságunkat középpontunkat, és ennek hiányában bármiféle tovább lépés, a spirituális fejlődésről nem is beszélve, csak vágyálom marad.

 

A rutin korlátozással jár, és bármilyen hihetetlen, a korlátozás teremtő elv. A gyökércsakra, mint a manifesztáció utolsó állomása, a szintiszta korlátozás. Individualista nyugati világunkba ehhez a szóhoz szinte csak negatív tartalmak tapadnak. Pedig ha nem korlátoznánk tevékenységeinket, semmilyen eredményt nem tudnánk elérni.

Ha végignézünk a gyökércsakra főbb problémáin – biztonság, egészség, otthon, gyermekkori sérülések, testünkkel való viszony, annak elfogadása, lustaság, mozdulatlanság, a táplálkozás körüli gondok, testsúlyproblémák, anyagi helyzet, az ürítés problémái, félelemből fakadó stressz – biztosan találunk magunkban olyan területet, amire ráfér az erősítés.

És akkor jöhet a jóga aprómunkája, a napi gyakorlás! Egyes tradíciók a rutint olyan fontosnak tartják, hogy például hosszú időn keresztül ugyanazokat az ászanákat gyakoroltatják. Semmi változatosság, ami ugyan lehet, hogy gyönyörködtet, de otthonosságérzetet, biztonságot nem ad. 

Nézzük, a Ji king 60. hexagramja a Bia (korlátozás) mit mond a korlátozás fontosságáról: „Korlátozás. Siker. Az embernek nem valók a korlátlan lehetőségek, utóbbiak esetén az életük csak szétfolyna a megfoghatatlanba. Az erőssé váláshoz a kötelességen keresztül történő önként vállalt korlátozás szükséges.”

Nagy Anikó írása