A GYÓGYÍTÓ NYÚJTÁS

Bármilyen testmozgást választunk is, nyújtást feltétlenül végezni kell mellette. A testedzéssel foglalkozók azokat a jótékony hatásait szokták emlegetni, amelyek a mozgás-szervrendszerünkre hatnak: hogy kivédhetők általa az izmok, inak, szalagok sérülései, hogy növeli az izmok terhelhetőségét, hogy csökkenti az – akár stresszből fakadó – izomfeszültségeket vagy az izomlázat. 

A kitartóan, egész életen át rendszeresen végzett nyújtásnak azonban egyéb, kevésbé közismert jótékony hatásai is vannak.

A testünkben létezik egy úgynevezett fascia rendszer, ami nem más, mint egy sűrű kötőszöveti háló. Ez beborítja nemcsak a belső szerveinket, hanem minden csontunkat, izomrostunkat is. Ha az emberi test minden más alkatrészét lehántanánk, egy sűrű ember formájú háló képében állna előttünk ez a rendszer.

Az ajurvéda és a hagyományos kínai orvoslás is energiarendszerben gondolkodik. Elképzeléseik mások ugyan az energiaközpontok (csakrák, akupunktúrás pontok) és pályák (nádik, meridiánok) pontos helyéről és sűrűségéről, abban azonban megegyeznek, hogy az energiapályáink ebben a fasciarendszerben futnak, és hogy gyógyulás nincs az energiarendszerünk harmonizálása nélkül.  

Amikor a gyermek világra jön – és a fogantatásának, a várandósságnak és a születésének körülményei ideálisak voltak – ez a háló tökéletesen ép és rugalmas. Ez a rugalmasság, hajlékonyság látható a csecsemő mozgásán is. Aztán ahogy nő az emberpalánta, sérülések, traumák érik, melyek lehetnek fizikai és lelki természetűek is. Minden trauma nyomot hagy ezen a finom hálón, mint amikor meggyűrünk egy szépen kisimított anyagot. A mozgó rendszerben mozdulatlan területek keletkeznek, és ettől az egész rendszer egyre merevebbé válik. Minden negatív élményünket ide csomagoljuk, hogy ne kelljen emlékezni rá. A nyújtás során ezeket a ráncokat simítgatjuk, oldjuk a hozzájuk kapcsolódó testi-lelki feszültségeket. A túlnyújtás azonban fáj, a tudatalatti ezzel akadályozza meg, hogy elviselhetetlen traumák kerüljenek felszínre. Ezért fontos, hogy mindig keressük a határainkat a nyújtás során, amit tudunk, tegyünk meg a feldolgozás útján. Ha azonban eljutunk a fájdalomig – túl a határon – akkor nem adtunk magunknak elég időt a feldolgozásra.

Így válik a nyújtás a trauma feldolgozás, és a személyiség tisztításának olyan eszközévé, ahol a határokat figyelve, tökéletes biztonságban mehetünk végig ezen a folyamaton. A jóga ászanák végzése az erősítés mellett minden más mozgásformánál intenzívebben nyújtja a testet, a fasciarendszert. Pusztán fizikai gyakorlással is érhetünk tehát el személyiségfejlődést.

Nagy Anikó írása