Őszinte gyakorlás

„Tartsatok egy kis szünetet, és töltsetek több időt együtt!” Kedvenc lakberendezési áruházunk karácsonyi szlogenjével maximálisan együtt lehet érteni. Ám az adventi időszak kapcsán nem csak a szeretteinkkel töltött idő mennyisége – és minősége – jó, ha gyarapodik, hanem a saját magunkban-magunkkal töltött időé is. A kínai öt elem tana szerint a befelé húzódás mind a természetben, mind az emberben már az őszi időszakban kezdetét veszi. Minden tömörödik, a termények beszáradnak, hogy tovább el lehessen tartani őket, a nyári féktelenség után az ember életében újra rendszer alakul ki. A tél még jobban lelassít, összehúz, gátol, elzár. Tulajdonképpen értünk és a természetért van, elvezet bennünket sötét és nyugodt belső világunkhoz. Közel ahhoz a világhoz, melyhez legkésőbb életutunk legvégén mindenképpen megérkezünk. Az elcsendesedés, a nyugalom, az összpontosítás, az önvizsgálat, a meditáció segíti azt, hogy ezen a végső úton kevesebb félelemmel járjunk majd. A természet télen a hideggel, sötétséggel különösen segíti ezt a befelé fordulást. Az advent örömteli várakozása ugyanakkor az összegzés, a tanulságok levonásának ideje is, hiszen az új csak így születhet meg. A jama – az erkölcsi elvetés – elvei közül a szattya gyakorlásának van itt az ideje, mely a ne állíts valótlant „parancsolata”. Az igazsághoz való ragaszkodás elsősorban az önmagunkkal szembeni tiszta, őszinte viszonyra vonatkozik. 

 

Nem szeretnék most senkit felszólítani, hogy azonnal vessen számot az önhazugságaival, most, hogy itt az advent. Mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a gyakorlás ennek a testünkkel – és lelkünkkel – való tiszta, őszinte viszonynak az ápolására kitűnő és viszonylag kíméletes lehetőség – és nemcsak advent idején. 

 

A jógát valamilyen okból elkezdőknek két nagy típusa van. Az egyik a szorongó, aki nagyon nehezen szánta rá magát, hogy bemenjen egy jógaórára, mert ő ügyetlen, nem elég hajlékony, nem elég erős, stb. A másik az eltökélt, aki ha törik, ha szakad, meg fogja mutatni, hogy tud lótusz ülésben ülni és a nyakába is fel tudja tenni a lábát. Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, valamelyikhez be tudjuk sorolni magunkat, bár a körülményektől függően hol az egyik, hol a másik csoport attitűdjét is felvehetjük. Mindkét esetben komoly lehetőségeink vannak a tiszta, őszinte viszonyra való törekvésben.  

Amikor a határainkat keressük, akkor az igazságot keressük a testünkkel kapcsolatban. Ha úgy tudunk gyakorolni, hogy folyamatosan közel tudunk maradni hozzá, a fejlődés garantált. Ha alá becsüljük a képességeinket, nem fejlődünk eléggé a lehetőségeinkhez képest. Ha túl becsüljük, akkor könnyen sérülés lehet a vége, ami ugyancsak megakasztja a fejlődést.

Néha el kell fogadni, azt, hogy most ebben a pillanatban csak erre vagyok képest. Máskor nyugodtan lehet örülni, jéééé, még ezt is meg tudtam csinálni. Nem a külvilágnak jógázunk, és a fejlődést csak önmagunkhoz kell mérni, nem másokhoz. 

Érdemes figyelni a gyengeségeinket, mert azok sok mindent elmondanak, és nemcsak a testünkről. Azokat a gyakorlatokat, amelyek nagyobb kihívást jelentenek, nem szabad mellőzni, sőt rendszeresen kell gyakorolni, mert ezzel a gyengeségeinket támogatjuk. Amelyekben sikeresek vagyunk, azokat az öröm és a sikerélmény kedvéért érdemes felvenni a repertoárba. A gyengeségeink és erősségeink így lassan tartanak a kiegyenlítődés felé, meg tudunk békélni velük. És mondja azt valaki, hogy ez csak a jógában működik így!

Bevezetés a jóga szútrákba 3. rész - Patanjali művének bemutatása - jóga filozófia jellegű írás, haladóknak

„Az Út tanulmányozása az Én tanulmányozása. 
Az Én-t tanulmányozni annyit tesz, mint megfeledkezni róla. 
Ha megfeledkezel az Énedről, megvilágosodsz. 
A megvilágosodás azt jelenti, 
hogy eltűnt a válaszfal az Éned és mások között.” 
DÓGEN MESTER

Sorozatunkban a 4 legfontosabb szútra közül megismertük az első hármat, befejezésként jöjjön most a negyedik bemutatása.

A negyedik szútra

A negyedik szútra kijelenti: aki nem szerezte meg az ellenőrzést az elme és módosulatai fölött, az a gondolatainak hullámaival azonosítja magát, amelyek a világról alkotott benyomásokból erednek, és az a személy nem ismeri meg saját valódi természetét. Minden létező fájdalom és nyomorúság ebből a tudatlanságból származik. Amint valaki legyőzi a tudatlanságot, az elűzi a sötétséget, eléri az egyensúly, harmónia állapotát, kiszabadul a karma kötelékéből és felszabadul.

A Jóga Szútrák nagyszerűsége abban áll, hogy nem csak filozófiát tartalmaz, hanem megadja a pontos teendőket, technikákat a gyakorlásra vonatkozóan, akár egy kézikönyv. Leírja, hogyan tehet szert a tanuló magabiztosságra, miként fejlessze koncentráló képességét ahhoz, hogy a megvilágosodáshoz vezető út akadályait legyőzze, azokat a falakat, amelyek a szenvedést okozzák.

A legtöbb ember élvezi a világ nyújtotta örömöket, azonban hiányát szenvedi a belső erőnek, a koncentráció képességnek, amely az egyhegyű tudatállapotot képes létrehozni, ezért alkalmatlan a jóga komolyabb gyakorlására.

A gyakorlás és elszántság a legfontosabb, minden más csak utána jöhet. Amikor valaki elkezd gyakorolni, különleges megtapasztalásokban részesül és ez elmélyíti egyrészt a gyakorlását, másrészt az élet dimenzióinak létezésében való hitét. Először a stabil és nyugodt ülést kell elsajátítani, rendszeres, napi szintű gyakorlással, minden nap azonos időpontban. A nyugodt ülés nélkülözhetetlen. Aztán a kitartó gyakorlás fokozatosan elmélyíti a meditációs állapotot, hiszen a tanítvány egyre hosszabb ideig képes az adott testhelyzetben és állapotban tartózkodni, aminek következtében egyre mélyebb dimenziókba képes eljutni. A helyes ülés elsajátítása után tapasztalni fogja, hogy a légzés elvonja az elme figyelmét. Később megtanulja a légzése harmonizálását. Aztán megtapasztalja a nyugodtabb gondolkodás kiváltságos állapotát. Ezt az utat folytatva eljuthat a test, az elme, az érzékek fölé, a samskarák figyelmet elvonó, zavaró áramlatai fölé, melyek a tudattalan elmében tartózkodnak, s legvégül eléri a tudatos tiszta elme középpontját. Ezt a folyamatot hívják a kis, tudattalan éntől a nagy Én, vagy Self, vagy önvaló felismeréséig vezető ösvénynek. Ennek az útnak a bejárásához ad jól használható kézikönyvet, mai szóval élve applikációt Patanjali.

A Jóga Szútrákról a harappajoga.hu oldalon olvashatsz további információkat. Az eddig elhangzottak az alábbi könyvből származnak: Swami Veda Bharati: Yoga-Sutras of Patanjali, with the exposition of Vyasa, VOLUME I. Samadhi-pada.

Kozák Krisztina írása

Agitáció a meditáció mellett

Bevallom, már a címet is kissé nagyképűnek tartom, viszont kitűnően alliterál. Mert ugye, az ember elhatározza, hogy most aztán rendszeresen meditálni fog. Aztán jó ideig ezt a gyakorlást maximum az ücsörgés szóval illethetjük. Ennek ellenére jó ideje készülök rá, hogy írjak a meditációról, arról, hogy gyerünk, ne tétovázz, kezd el! De mivel is tudtam volna kedvet csinálni? Azzal, hogy már évek óta nyomtam az ászanákat és eszembe se jutott leülni? Hogy aztán rávettem magam nagy nehezen, és 10 perc után fájt a hátam, a nyakam, a csípőm, a térdem, a bokám stb.? Aztán már nem fájt, viszont továbbra is zakatoltak a gondolataim? És hogy évekig csak pillanatokra, később percekre tapasztaltam valamit, valami jót? És hogy kb. 8 évembe került rendszeres gyakorlás mellett, hogy alig várom, hogy leülhessek? Mindezt egy olyan világban, amikor gyorsan akarjuk a sikereket?

A napokban azonban az egyik jógás ismerősöm egy elég vicces posztjába futottam bele azon a bizonyos közösségi oldalon. Ha beugrik, miről is akarok beszélni, ne is olvass tovább!

A meditáció gyakorlásában egy jókora nagy ellentmondás feszül: a kontroll, a koncentráció egy meglehetősen magas fokán tudunk csak odáig eljutni, hogy aztán elengedjük ezt a kontrollt, de a kontroll nélküliséget egy-egy kósza gondolat megszakíthatja, amikor újra össze kell kapnunk magunkat ahhoz, hogy aztán el tudjuk engedni…..és így tovább. A pszichológusok ezt úgy magyarázzák, hogy mivel a kontroll a tudatban van, aki elengedi, általában el is alszik. A probléma megoldásához össze kell hangolni a tudat és a tudatalatti működését. Ki kell kapcsolni a tudati kontrollt, de ugyanakkor következetesen kitartani célon. A jó hír az, hogy rendszeres gyakorlással ez az embert próbáló feladat kivitelezhető, először csak rövid időszakokra, amiket aztán egyre nyújthatunk. Eleinte a meditációnk az elkalandozás-észlelés-visszakapcsolás-folytatás állandó egymásutánjából áll, aztán egyre ritkábban fog bekövetkezni az elkalandozás, és tudod megtartani a….. mit is????

Nem vagyok megvilágosodott személy, így a szamádhiban tapasztaltakról nem tudok beszámolni. Mások is csak kísérletet tettek rá, például Paul Brunton az India titkai című művében. A fenti kis tréfa azonban jól kifejezi, miért is érdemes meditálni: hogy el tudjunk engedni mindent, ami evilági: elengedjük az itteni egészet, hogy csatlakozzunk az ottani EGÉSZhez. Hogy megérezzük, hogy valami közös részei vagyunk, hogy megtudjuk milyen az, amikor elönt bennünket a feltétel nélküli szeretetet érzése….. addig a ½-1 óráig, amíg meditálunk.

Ám a rendszeres meditációt nem azért a napi kevéske időért végezzük, amit ücsörögve töltünk, hol jobban, hol kevésbé belemerülve abba a bizonyos egyhegyű állapotba (ekagrata, ahogy a szanszkrít mondja).  Sokkal inkább azért a változásért, amit ez a kis ücsörgés a mindennapi életünkbe hoz. Ha jobb a viszonyunk önmagunkkal, a környezetünkkel, ha jobban jelen tudunk lenni a saját életünkben, ha egyre összeszedettebbek és tudatosabbak vagyunk, abba ne hagyjuk!!! Nem érdemes türelmetlenkedni, hogy mikor jön már a megvilágosodás, magából az hozzá vezető úton való járásból is sokat profitálhatunk.