Hét törpe, hétfejű
sárkány, hét gyertya a gyertyatartón, hét vezér, a szivárvány hét színe, a
Göncöl szekér hét csillaga, a Fiastyúk csillagai közül hét látható, a NASA
űrrepülős legénysége hét szokott lenni,
az emlősöknek általában hét nyaki csigolyájuk van, a hét bölcs, Róma hét dombra
épült, a világ hét csodája, Isten hat nap alatt teremtette a földet és a
hetediken megpihent, hét szűk esztendő – csupán néhány példa abból a temérdekből,
amely bizonyítja, hogyan szövi át a hetes szám az életünket, miképpen szívódnak
be a létünkbe a csillagos ég, és a mítoszok történetei. Másképpen kifejezve
létünk összefüggései feltárhatóak részletesebb vizsgálatukkal. Néhányat megnézünk
ezek közül remélve azt, hogy a világ megértése közelebb kerül az olvasóhoz,
vagy legalább elgondolkodik rajta.
Kezdésként egy egyszerű példa a látható és láthatatlan világ
összekapcsolódásának szemléltetésére. Képzeljünk el egy a jéghegyet, amelynek
csúcsa a víz felszíne fölött látható, ugyanakkor a lényegi és nagyobb rész
rejtve marad a szem elől a mélységben. Ugyan annak a jéghegynek több csúcsa,
látszólag külön-külön jelenik meg a felszínen, odalent mégis egybefüggenek. Ki
kérdőjelezné meg EGYségüket?
Babilon
Az egyiptomi hermetikus hagyomány Smaragd Táblája megjegyzi:
„Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel
annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét
végrehajtsd”. Az idézet nem a jéghegy
lenti és fenti viszonylatairól szól, tehát vonatkoztassunk el tőle.
Babilon várostérképe jól szimbolizálja fenti állítás
valósságát és segít megérteni azt, amit később a hetes számmal kapcsolatban meg
szeretnék mutatni.
Mit jelent az, hogy a csillagos égen látottakat –
csillagképeket – megjelenítve építették meg a babiloni mágusok a városukat. Törekvésük,
hogy az égi, vagy isteni rendet, törvényt, a jóga nyelvén
a DHARMA törvényét, ami a történeti ember léptékében később a KARMA törvényében
ölt testet, akarták megvalósítani a földön. „Amint fönt, úgy lent”. Ami fönt az
isteni, tökéletes, a kör alak, az a földön a négyzet képét veszi fel, ami az
EGY „fönt”, az a KETTŐ „lent”, a mi duális világunkban. Ahol az éjjel és a
nappal váltakozik, ahol férfi és nő él, ahol létezik a yin és a yang, Siva és
Sakti.. stb. Vizsgáljunk további összefüggéseket.
A Szűzies hét
törvénye
„A hetes számról az ősi egyiptomi hagyomány értekezése,
amelynek indiai megfelelője a radzsa jóga azt mondja, hogy az ember először
halandó apától és anyától, nehéz anyagi testben, földi sorba születik;
másodszor egyedül az Apától, szellemben és lélekben a Szűzies Hét törvénye szerint. Ez az újjászületés, amikor rálátunk,
rájövünk arra, kik vagyunk valójában. Nem a földi én, akivel azonosítjuk
magunkat, hanem egy magasabb rendű szellemi lény, aki nem az egyéni Én, hanem
az örök ember.
Aki uralja a világot, a természetet. Az anyagi születés
legfeljebb hatalmat ad; a szellemi születés adja meg az uralmat, az igazi
királyságot: nem az ország és a nép fölött, hanem a természet és a világ
fölött. A hatalom azért kell, hogy a sok ént, a sokaságot uralja, kordában
tartsa. Ezzel a kitérővel érhető meg, a Szűzies Hét kifejezés. A hét szűzies szám.
Pallas Athéné száma a hetes, aki Zeusz fejéből pattant ki. A gnosztikusos
Szophiájának is hetes a száma. A Hét törvény szerinti születés nem anyától való
születés, hanem az Isteni gondolatban fogamzás és világra lépés.
A hétágú gyertyatartó
A Kabalában megtaláljuk a hétágú gyertyatartó misztikus
értelmét. Minden gyertya az ember egy-egy Énjét jelképezi. Jobbról az első a
nehéz anyagi test; a második az úgynevezett idegtest; a harmadik a testhez
tartozó őselem, a tudattalan. Balról az első az asztráltest, a második a lélek,
a harmadik a szellem. A középen, a két hármas csoport között áll az isteni Én,
az isteni szikra, a halhatatlan Láng. A Kabala azt mondja, hogy hat Énje
mindenkinek van. A hetedik, a középen álló halhatatlan isteni szikra azonban nem
mindenkiben ég. S akiben ég is, éppen csak hogy parázslik, az emberi lény
legmélyén, alig pislákol. A beavatás az ember énjeit sorra lefejti és a mélyen
nyugvó szikrát lángra lobbantja. A hetedik, a Teremtő lényéből való lángocskát
felszabadítja. Ez a hetedik, középen álló gyertya, az igazi ember lényének
jelképe. Amikor az ember a hét törvénye szerint születik, a hetedik gyertya
kigyúl.”
A jóga tanításai szerint az emberi léleknek ahhoz, hogy a
fizikai világba érkezzen, a legfinomabb energiáktól és energia testből indulva
egyre durvább burkokat kell felvennie, míg emberré válik és testet ölt. Azt a
testet, amivel azonosítjuk magunkat. E test működése, EGÉSZsége, EGYensúlya nem
csak a külső tényezőktől, de érzékszerveinken túli finomabb erőktől is függ.
Majd a tanítvány kitartó gyakorlás után kontrollt szerez saját énje felett és
egyesül a legfelsőbb valósággal, „a hetedik gyertya kigyúl”, ahogy a Kabala
mondja.
A hét bölcs
„Az archaikus Görögország hét bölcse, az iráni csiradzsivi, a hindu szapta risi és a
hagyományból ismert többi hetes
bölcs-csoport, amelynek jelképe a
csillagos égen a Göncöl szekerének hét csillaga és a hét bolygó, nem
ténylegesen élő történeti személyek hetes kollégiumát jelenti.
A hét bölcs emberi rang, amelyet valaki akkor ér el, ha
lényének ereje, fénye, megszentelt volta a közönséges emberi színvonalon messze
túlemelkedik, s akiben a hetedik gyertya lángra lobban. A hét törvénye szerint
újjászületett lény az, akiben az anyagi és természeti és asztrális és többi
Ének között a középen az ember legmélyebb és legragyogóbb csillaga kigyullad. A
hetes nem azt jelenti, hogy véletlenül éppen hét bölcs élt, nem jelent
önkényesen megállapított számot, mert a hét még a beavatatlan számára is
valamiképpen, mint a hármas és a tízes, jelképes értelmű. A görög hagyományban
a hét bölcs neve alatt tíz-tizenkettő őskori személyiség nevét ismerjük. Az
indiai hagyomány szerint a hét bölcs intézmény volt, mint a szenátus;
századokon át az államok és az országok fölött állt, mint a legfelsőbb tanács.
A risik tizenkét évenként összegyűltek és határozatokat hoztak. ….Indiában a
Szent Tanácshoz egy időben hetven brahman tartozott, s a tanács tagja csak
olyan beavatott lehetett, akit egész különös vizsgálat alá vetettek. Az egyik
feljegyzés szerint a tanácsba csak hetven éven felüli férfit választottak,
akinek azonban előbb férfierejét igazolnia kellett. Ha a templomszűztől fia
született, azt kosárba tették és a folyóra eresztették. A kosár sorsát
megfigyelték: ha a víz a templom oldalára sodorta, a gyermeket különös gonddal
nevelték és a legnagyobb titokba is beavatták. Ha a kosár a másik partra ért, a
gyermekből csandala lett. Egyiptomban, mint Mózes története is bizonyítja,
hasonló szokásnak hódoltak.…..
A hét bölcs az "egyetemes" ember, aki a világ alkotásában,
vagy, ahogy a Véda mondja, "továbbszövésében" részt vesz. Tanácsokat
adott a királynak és a kormányzatnak, mint Indiában, Iránban, Júdeában,
Egyiptomban. A beavatott felülről jön. Az emberi sorsot, miután már
megszabadult tőle, újra tudatosan magára veszi. Az archaikus törvényhozók
szelleme: az egyiptomi Menesz, a hindu Manu, a krétai Minosz, a babiloni
Chamuragga, a kínai Nagy Sárga Király ilyen, mintha idegen csillagzatról jött
szellemek lettek volna, semmi egyebet nem láttak és nem is akartak látni, csak
az igazságot. Ez a törvény szelleme - amely nem humánus, nem részrehajló, nem
lágy. Viszont annál magasabb. A bölcs már eltávozott, de ha az életbe újra
visszatér, áldozatot vállalt, s akkor az áldozatot meg is hozza, tökéletesen és
maradéktalanul, hibátlanul, mint az abszolút ember.
A beavatás hét
fokozata
A beavatás hatalmas művének megértésére alig lehetne valami
alkalmasabb, mint a hét bölcs példája.
Az ember hét körön át süllyedt az anyagi létbe, s hét körön át kell
visszatérnie. Ez a hét kör a
világegyetemben a bolygók hét körének felel meg. Ezen alapszik az asztrológia. De a világegyetem és az
emberi lélek nincs külön. Az egész világ teremtése az emberi szívben történt,
mondja egy hermetikus értekezés. A Hold a fizikai test (phüszikon), a Merkúr az
értelem és a feltalálás (hermeneutikon), a Vénusz a lélektest (epithümétikon),
amit a hinduk pranának hívnak, a Nap az érzékelés (aiszthétikon), a Mars az
életer (thümikon), a Jupiter a cselekvés (praktikon), a Szaturnusz a
gondolkozás és szemlélet (theoretikon, logisztikon).
Ez a módszer az emberi képességek és a bolygók között levő
összefüggés. Az összefüggés alapja a hetes szám. Ez a Kabala hét gyertyája, a
hétszeres út, amit az ember megtett, amíg nehéz anyaggá vált, s amit meg kell
tennie, ha eredetéhez vissza akar térni. Az asztrológia megmutatja, hogy az
emberi lélek milyen úton szállott alá. Ha a mester ezt az utat látja, meg tudja
mondani, milyen utat kell megtennie visszafelé. De meg tudja mondani azt is,
hol, milyen daimónnal fog találkozni, hol, milyen harcot kell vívnia, milyen
mélységek fölött kell áthaladnia. Az asztrológia nem egyszer karakterológia,
mint azt a modern pszichológia alapján hinni lehetne. Kozmikus antropológia a
pszichológia természettudományos, vagy akár szellemtudományos síkján teljesen
érthetetlen és értelmetlen. Csak a legnagyobb és legmélyebb összefüggésben
érthető, de ott nélkülözhetetlen. A beavatottnak meg kell ismerkednie
daimónjaival, hogy le tudja azokat küzdeni. Ez a küzdelem a mítoszt sokat foglalkoztatta,
s e mitikus külsőségekkel a hagyományt át- és átszőtték. Az őskori mítosz tele
van a lélek és a daimón harcának leírásával.”
Ilyen például az Ozirisz mítosz. Ozirisz istennek,
a legenda szerint Egyiptom egyik első uralkodójának a meggyilkolásáról és
fia, Hórusz bosszújáról
szól. Oziriszt testvére, Széth megölte, és elfoglalta trónját. Ízisz,
Ozirisz testvére és felesége gyermeket szült, ő volt Hórusz, ki felnőve
szembeszállt Széthtel és hosszú küzdelem után legyőzte. A mítosz fontos
szerepet tölt be az egyiptomiaknak a királyságról és a trónutódlásról, a rend
és káosz közti konfliktusról, illetve a halálról és a túlvilágról alkotott
elképzelésében. A Bhagavad Gita is hasonló témát dolgoz fel.
A szövegrészletek Hamvas Béla, Sciencia Sacra II A hét bölcs
fejezetéből származnak, illetve Teres Ágoston Biblia és Asztronómia könyvéből.
Összeállította Kozák Krisztina
