Korábban már írtam bejegyzést a légzésről, ott elsősorban a
testi szintről volt szó, a sejtek oxigénfelvételéről, a tüdőben történő
folyamatokról, amelyek szoros kapcsolatban állnak a gerinccel, hiszen az
egyenes tartástól nagy mértékben függ az, mennyire van helye a tüdőnek
tágulásra és így az oxigén felvételre. Külön kitértem a rekeszizom légzés
fontosságára, mely egyik legfontosabb légzőszervünk és szoros kapcsolatban van
a belső szervekkel, mint a szív, a tüdő, a máj, stb.
Ezúttal a jóga holisztikus, teljes emberképből történő
megközelítést nézzük meg, miért helyez nagy hangsúlyt a legtöbb jóga ág a
légzésre. A jóga kifejezést legtöbben egyesülésnek, egyesítésnek, megfékezésnek
fordítják. Kevesebbszer esik szó a másik jelentéséről, a szamádiról, ami
közönséges fordításban meditációt jelent, illetve az azt meghaladó
tudatállapotot, amelyben a tanítvány kitartó gyakorlás után kontrollt szerez
saját énje felett és egyesül a legfelsőbb valósággal.

Amikor az egyes gyakorlatokat a legnagyobb figyelem mellett
a légzéssel összhangban végezzük, akkor kialakul egy mélyebb tudatosság. A
légzés ugyanis egy különleges dolog. Olyan testi funkció, amely egyszerre áll
mind a tudatos, mind a vegetatív, azaz a tudattalan irányítás alatt. Ezért egy
átjárót képez a kettő között. Segítségével egy átlagos
ember számára is lehetővé válik a vegetatív funkciók kontrollálása bizonyos idő
után. Jógikus nyelven a légzés közvetlen kapcsolatban van a finomtest legkülső
burkával, az energia testtel, így rajta keresztül tapasztalható meg először a
finomtest. Az egészséges és szabályos légzés megtanulásával, illetve a légzés
és a testi gyakorlatok elsajátításával a mozdulatok nem egyszerű
tornagyakorlatok, hanem testtel végzett meditáció lesznek. Amikor a
légzéstudatosság a hétköznapok folyamán is fennmarad, az elme összeszedettsége
erősödik és már ennyi is elég sokszor kisebb testi problémák, betegségek
megszüntetéséhez.
Kozák Krisztina írása