A vírussal együtt tombolni kezdett az összeesküvés elméletek számtalan variációja is, elhangozva tanult vagy kevéssé tanult emberek szájából. Ezekhez most nem csatlakoznék, de ilyen rendkívüli helyzet idején az ember óhatatlanul elgondolkozik azon, hogy miért is? Miért most, miért ott, ahol? És vajon kiálljuk-e a próbát?
61 éves vagyok, olyan szerencsés generáció tagja, amelynek nem kellett elszenvednie háborúkat, megúsztam 56-ot. A szoftosabb Kádár-rendszerben eszméltem, és a 80-as években voltam fiatal. Azokban a nyolcvanas években, amikor ugyan továbbra is folytak helyi konfliktusok, de véget ért a hidegháború. A fejlett nyugati világban nagyon ment a szekér: erős középosztály, rendes szociális háló, növekvő jóllét, igazi békeidő köszöntött be. Ehhez járult nekünk, magyaroknak és a szovjet blokk országainak a rendszerváltás eufóriája. De nemsokára hallani lehetett a dél- magyarországi településeken a délszláv háború fegyverropogását, és az itthon erőre kapó kapitalizmusról egyre inkább az jutott eszünkbe, hogy nem ilyen lovat akartunk. Nehezen ment a felelősség vállalás megtanulása, az újfajta igazságtalanságok elviselése.
Statisztikus vagyok. Létezik egy úgynevezett szubjektív mutató, a bizalmi index. Aminek a lényege, hogy a lakosság hány százaléka tud megbízni, embertársaiban, jogrendszerben, a választott politikusokban, stb. Hát ez a mutató a mi korosztályunkban a legalacsonyabb Magyarországon. Akik nagy reményekkel indultak a felnőtt életüknek, és végignézték, hová jutott az országuk és a világ a fényes 80-as évek óta. Mert mit látunk, ha körülnézünk? Számtalan helyi, de hosszantartó, és sok emberi szenvedést okozó fegyveres konfliktus továbbra is szerte a világban. Az egyre nagyobbra nyíló gazdasági olló a szegények és gazdagok között. Lecsúszó középosztály és foszladozó szociális háló Európa szinte minden országában, és a nyomában járó elégedetlenséget meglovagoló populista politikusok. A feltörekvő ázsiai kis-és nagytigrisek hihetetlen teljesítménynövekedése és az ezután várható gazdasági és hatalmi átrendeződés. És nem utolsó sorban a Földünk egyre nyilvánvalóbb fuldoklása a szennyeződésben.
Ugyanakkor látok biztató jeleket. Lemondott egy pápa, mert szégyellte magát azért, hogy az egyház sokáig megvédte az abuzáló papokat. Jött egy másik, aki reformokat akar, és valóban a krisztusi tanításokat hirdeti. Megjelent a Me too mozgalom, ami az amerikai szórakoztatóipar szexuális zaklatásaiból kiindulva mára mindenféle hatalmi visszaélés szinonímája lett. És jött egy kislány, akinek a szavára végre sokan felfigyeltek. Aki azóta tudott kijönni depressziójából, mióta egy igaz ügyet, a környezet védelmét képviselheti. Megmutatta, hogy egy jórészt kirekesztett csoportnak, az Aspergereseknek mekkora ereje és eltökéltsége lehet ahhoz, hogy tántoríthatatlanul szembe szálljanak a világ hatalmasaival.
És most itt ez a vírus is. A gazdasági világuralomra törő Kína egy 11 milliós ipari központjában tört ki, ahol a már a napot is alig látták a szennyezett levegő miatt. És rövid időn belül átterjedt az északi félteke leggazdagabb országaira. Kína, és még ennél is gyorsabban Honkong és Dél-Korea viszonylag rövid időn belül megfékezték a terjedését. A konfucianizmus etikája – politikai rendszerek ide vagy oda – még mindig áthatja az emberek gondolkodását ezekben az országokban. A hierarchia tisztelete, a kötelességtudat és szabálykövetés, az emberség, a bölcsesség jól jöttek a betegség elleni harcban.
De mi lesz velünk az individualista nyugaton, ahol a „Valósítsd meg magad” és a „Mert megérdemled” szlogenjei harsognak? Ahol mára alig maradt igazán vallásos ember? Össze tud-e fogni a lomha, és sokszor döntésképtelen Európai Unió? Tudnak-e kommunikációs stratégiát váltani az ember legalantasabb ösztöneire építő populisták? Kinyitják-e bukszájukat a gazdagok, vagy megint a lánc alján levőknek kell elvinni a balhét? Megvédjük-e az időseket, akik egyre inkább kevéssé tisztelt rétege a társadalomnak? Tudunk-e igaz emberi közösségként működni? És vajon egy járvány elég lesz ahhoz, hogy a bolygónk végre fellélegezzen? És ha túljutunk rajta, az egy tudatosabb, megtisztultabb állapot lesz?
Számtalan kérdést feltehetünk, de hogy milyen válasz születik, abban ott lesz a mi részünk is. A vírus most kényszerít bennünket a visszavonulásra, figyelmeztet, hogy a bent fontosabb, mint a kint. Ideje az önvizsgálatnak, annak tisztázásának, hogy én mennyit tehetek hozzá egy új világ megszületéséhez. Az értékrendek átszabásának.
Nekünk jógát gyakorlóknak szerencsénk van. Hiszen ott a kezünkben egy módszer, melynek a lényege a tudatosság fejlesztése. Ha tudatos vagy a mozdulataidban, a légzésedben, a figyelmedben, az elhoz egy általánosabb tudatosságot. Használd ki ezt az időszakot, ne hagyd abba a gyakorlást! Kalandozz el a jóga olyan területeire is, ahol eddig ritkán tetted tiszteletedet! Relaxálj, csendesítsd el az elmédet, hogy megérkezz az egységbe. Ha mindenki ezt tenné, megszűnnének a problémáink itt a Földön. De minél többen tesszük, annál reményteljesebb a jövő!
Nagyon értékes gondolatok! Köszönjük!🙏
VálaszTörlés