2020. március 25., szerda

A MANTRA JELENTÉSÉNEK SZINTJEI A szó-ham mantra példáján keresztül

A meditációs óráimhoz kapcsolódva, a szó-ham mantra lehetséges értelmezési szintjeiről írtam ezt a  bejegyzést. A mantra és a meditáció szorosan összetartoznak. A mantra segíti a figyelem befelé  fordítását, előkészíti a lecsendesedést a meditációhoz. Továbbá ajánlom azt a könyvet, melyből a részlet származik. 

Az egyik legáltalánosabban használt, mondhatni univerzális mantra jelentésének járunk utána a következőkben. A mantra a meditáció szerves része, a mantra segíti a meditációt azzal, hogy a figyelmet befelé irányítja, az elmét lecsendesíti, míg a meditációban a mantra egyre mélyebb szintű értelmezése bomlik ki.

1. A. szint
A jógik azt mondják, azért használják ezt a mantrát a légzéssel összekapcsolva, mert a ham a kilélegzett levegő hangja, a szó (so) a belélegzett levegő természetes hangja. Mivel a hang  könnyedén áramlik a légzéssel, könnyebben lehet összehangolni vele a gondolatot, hogy lehetővé tegye a meditatív elmemintázat egyenletes áramlását.

1. B . szint
Ha folyamatosan ismételjük szó-ham, szó-ham, akkor az első hangból utolsó lesz, az utolsóból első, mint minden egyéb univerzális ciklusban. Ez a természet sajátossága, hogy a kezdet nem különböztethető meg a végtől. Valójában hol kezdődik, és hol végződik egy kör? Így aztán a szó-ham, ham-szóként is megtapasztalható, vagy hang-szó-ként.

2. szint.
Racionális elmék számára egy mondat is megfogalmazható a jelentéséről. A szó, ami a szah alakból rövidült, annyit tesz: „ő” vagy „az”, az aham jelentése „én”. A szanszkritban a létige kimarad,  csak hozzágondoljuk, a mantra jelentése tehát: „én ő vagyok” vagy „én Az vagyok”. Ez a fordítása. De megkaptuk e a jelentését? Ki az az AZ, ki az az Ő, ki az az ÉN, aki a kijelentést teszi? Milyen a kapcsolat az alany és állítmány között, vagy melyik az alany és melyik az állítmány? A mantra felfogható úgy is, hogy „ő én vagyok”, csakúgy, mint „én vagyok ő”. A szanszkrit részletes tárgyalása nélkül még azért hozzátehető, nem tudjuk, hogy a „vagyok”, illetve a„van” e a helyes igealak.

Az Isá Upanisadban ez áll: „Az a személy, aki (ott ragyog) a Napban, az vagyok én.”
„Hadd legyek én az a személy, ki áthatja az egész univerzumot.”
Tehát az a felismerés a lényeg: „vagyok”.

3. szint
Most a Hamsza-mantra, ahogyan a szó-ham mantrát hívják, következő lehetséges megértési szintje
jön. Ha egy körbe írjuk bele a mantrát, nem tudjuk, szó-ham, vagy ham-szó mantrát írtuk e bele: SZÓ
HAM SZÓ HAM SZÓ HAM SZÓ HAM SZÓ HAM SZÓ HAM SZÓ HAM
SZÓ HAM SZÓ HAM…
Megszoktunk egy olyan behatárolt nyelvrendszert, ami lineáris,
tehát egy adott pontban kezdődnek, és egy másikban végződnek.
A mantrák azonban a végtelen tudatosság rezgései, nincs
kezdetük és végük.

A legegyszerűbb példa erre: akkor most szó-ham, vagy ham-szó? A válasz az, hogy mindkettő. A szó- ham mantra (én vagyok Ő/Az, vagy Ő/Az vagyok én?) kapcsán felvetett első szintű kérdéshez jutunk, hogy: Ki vagyok én? Ez a kérdés már magában is kiemelkedő kontemplatív kérdés. Ha valaki erre a kérdésre választ talál, már nincs szükséges meditációra. Ramana Maharsi azt tanította, tanítványai elmélkedjenek a „kó ham” Ki vagyok én? - kérdésen. A válasz: szó ham. Az vagyok. De ki? Ha elolvasod a szót fordítva: Ham-szó lesz, belőle, és ez a válasz a kérdésre. A ham-szó forma (hamsah). Más szavakkal, ugyanaz a hang tartalmazza a kérdést éppúgy, mint a választ, ham-szah vagyok. 

Először azt gondoljuk: „A test vagyok.” Majd később azt, hogy „A lélegzet vagyok.” A hamszah szó jelentése az első szinten lélegzet: a legfőbb tisztaság szárnyaló hattyúja. Úgy tartják, a ham-szó vagy szó-ham mantra tudattalanul folyamatosan lüktet minden élőlényben, a lélegzet vagy a szív 21600- szor ismétli el minden 24 órában. 
A lélegzet azonban csak eszköz. Elsősorban a prána, a legfőbb energiaegység eszköze, mely a napból áramlik. És így visszaérkezünk a védikus kijelentéshez: „Az a Személy, aki (ott ragyog) a Napban, az vagyok én.”

4. szint
Ahogy kezdjük megérteni, hogy „nem ez a test, hanem az öröklétű lélek vagyok”., a ham-sza szó jelentése megváltozik: szah – az anyag, test, hús, melyet áthat a lélek (ham). Először csak a testtel
azonosul valaki, majd a lélegzettel, majd még később a kettő együttesével azonosítja magát. Ezen a szinten az egyén ingadozik a fizikai és a spirituális lény között, míg az elme annyira lecsendesedik, hogy elnyeri belépését a csakrákba, a tudatközpontokba.

5. szint
Ahogy már korábban elhangzott a szó-ham kifejezés a szah vagy szó és az aham vagy ham eufónikus
kombinációja. Az aham szanszkritül annyit jelent: én. De mit foglal magába az én? 

A válasz a kundalíni jógába beavatottak körében ismert. A kundalíni energia a 7 tudatossági központon átáramlik, és ott minden egyes tudatközpont mindegy egyes lótuszvirág szirmán. Az összesen ötven lótusszirom mindegyikéhez a szanszkrit ábécé egy-egy betűjének erejét társítják. Amikor a meditáció állapotában lélegzik valaki, a prána és az elmeerő egy energiapálya mentén áramlik, amely a csakrák különböző szirmai között kanyarog. Ez tapasztalati tény, azok fogják érteni, akiknek ez a tapasztalat megvan. 

A torokközpont a hang központja, az összes magánhangzó erejét tartalmazza, mivel a magánhangzók képezik az összes egyéb betű alapját. A szanszkrit, az arab, a héber, a görög, a latin, stb. ábécé első betűje az „a”. Mantra formájában – hogy magába zárja a pránaerőt is – az orron át ejtik, nazálisan, „am” lesz belőle. Így fest az első magánhangzó a tudatosság torokközpontjában. Amint az elme és prána lefele áramlik a központokon át az utolsó sziromig, úgy találjuk, hogy a „sza” betű, amit szam- nak írnak a kundalíni jógában, hogy a prána erős is magába foglalja, a tudatosság központjának utolsó betűje. Ez esik legtávolabb a legfelsőbb központtól, amely az „Úr” lakhelye, a bennünk levő spiritualitás lakhelye. A „szah” szó a beszélt nyelvben névmást formál, jelképezve az „Az”-t, „Ő”-t. Rámutatva arra, ami távol esik az „Úr”-tól, s az is én vagyok. Aztán a prána fonala újra, hurkokat alkotva felemelkedik. Így jut el az „a”-tól az elsőtől, ami a torokközpontban van, a „ham”-ig, ami a szemöldökközpontban van, létrehozva az „aham” szót.
Amikor azt mondjuk „aham”, azt mondjuk, hogy én az alfától az ómegáig, az univerzum első
hangjától az utolsóig mind én vagyok. Mindez „én”,” aham”. És „én” még Az – szah – is vagyok.

A legtöbb, amit egy kezdő szintre beavatottnak mondani lehet, hogy a mantra, a végtelen tudatosság
különböző sugarait képviseli.
(A részlet Szvámi Véda Baharati Mantra és meditáció könyvéből származik)


Kozák Krisztina írása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése