2020. április 14., kedd

Élet a saját mátrixunkban

Gyakran előfordul, hogy irodalmi művekből, filmekből bizonyos szavak, mondatok áttevődnek a köznyelvbe, ezek használatakor mindenki tudja, miről van szó. Tudjuk, milyen a 22-es csapdájában lenni, de gondoljunk csak az Einstandolásra, az Ugorgyunk-ra, a Fuss Forrest-re, arra, hogy Az oroszok már a spájzban vannak, vagy arra, hogy Azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete.

És most megint a Mátrix című filmmel fogok jönni, mert amikor iszonyú megterhelőnek érezzük életünkben a kötöttségeket, a monotonitást, amikor a modern kor rabszolgáinak látjuk magunkat, akkor gyakran elhangzik, hogy jó lenne kilépni a mátrixból. Most azt az időszakot éljük, hogy kényszerűen ki kellett lépnünk a mátrixból. Nem kell a gyereket reggel iskolába vinni, majd 8-9-10 óra robot után hazaaraszolni a dugóban, majd letolni otthon egy újabb műszakot házimunkával, leckeírással. És pár nap elteltével, amikor már eleget tengtünk- lengtünk céltalanul, azon kapjuk magunkat, hogy visszasírjuk a mátrixot? Ne gondold, hogy begolyóztál. Az érzéseid teljesen természetesek.

A rendszeresség, a rutin ugyanis biztonságot ad. A kisbaba is akkor nyugodt és kiegyensúlyozott, ha a napja megszokott mederben zajlik, mert ettől érzi magát biztonságban. Lám, lám, még a mátrixnak is van tehát jó oldala. A mostani rendkívüli helyzet különösen nagy fenyegetettséget jelent számunkra. Nemcsak a magunk és szeretteink egészségéért kell aggódnunk, hanem a munkahelyünkért, az anyagi biztonságunkért, egyáltalán a jövőért. Ebben az átlagosnál jóval nagyobb félelmet keltő helyzetben különösen meg kell ragadnunk minden eszközt, amivel a biztonságérzetünket javíthatjuk. Ki kell alakítani magunknak egy napirendet, amihez tűzön-vízen át ragaszkodunk. Ez akkor különösen fontos, ha nem vagyunk home office-ban, mert a munkával töltött idő legalább rendszeres része a napunknak. Ha csak a tenger szabadságunk van, akkor napokon belül azt vesszünk észre, hogy egyre később fekszünk és kelünk, a lakás egy disznóóllá vált, csak a neten lógunk, és egyre elkeseredettebbek vagyunk.

Na, akkor van itt az ideje, hogy mint az iskolában, megcsináljunk az órarendet. A napirendünkhöz ragaszkodjunk, hétvégén lehet egy kis engedmény. Főzzünk rendszeresen – más választásunk most úgysincs –, egészségesen. Szabjunk gátat a filmnézésnek, a közösségi média használatának. Jógázzunk napi szinten, és végezzünk heti 2-3 alkalommal valamilyen dinamikusabb mozgást, ami lehet egy hosszabb napüdvözlet gyakorlás vagy futás, biciklizés, gyors gyaloglás. A dinamikus mozgások különösen sokat segítenek abban, hogy a kezdődő depi ne hatalmasodjon el rajtunk. A most nagyon divatos „énidő” ne kapcsolódjon a telefonunkhoz, legyen valami kreatív tevékenység, amire ritkán van időnk, vagy régóta ki szerettük volna próbálni.

Ebben a labilis helyzetben a váltott orrlyukas légzés rendszeres gyakorlása sokat segíthet a kiegyensúlyozottabb állapot fenntartásában. Gyakorolhatjuk hosszabban 20-30 percig, de a napi többszöri 10 perces légzés is nagyon hatásos. Lényeg itt is a rendszeresség. Jobb közérzetet kívánok mindenkinek a saját maga alkotta mátrixában!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése